Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Babics András: A MTA Dunántúli Tudományos Intézete
A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete BABICS ANDRÁS Örömmel csatlakoztunk ahhoz a gondolathoz, amely Debrecenben született meg, közelebbről az országos hírű Déri Múzeumban, avégből, hogy ezt a tájkutató tudományos ülést a két intézmény, a Déri Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete égisze alatt megrendezzük. A Déri Múzeum igazgatója, Dankó Imre megelőzően a pécsi Janus Pannonius Múzeumot vezette, és a Dunántúli Tudományos Intézet székhelye is Pécsett van. Együttműködésünk tehát a délkelet-dunántúli táj megkutatása terén adott volt. Mindkét intézmény, de a terület más hasonló jellegű intézményét is beleértve, harmonikusan dolgozott a hatáskörünkbe utalt tudományágak keretében. íme, most tanúi vagyunk a kooperáció továbbélésének, és most ezekben az első percekben szabad legyen annak a reményemnek kifejezést adni, hogy a következő ülésszakot — ebben a keretben — Pécsett rendezhetjük majd meg. Ahogy az ülésszak programjából látjuk, Dankó Imre igazgató a Déri Múzeum tájkutatói szerepéről beszél majd. Anélkül, hogy ismerném mondanivalóját, magából a címből is megállapíthatjuk, hogy rendkívül értékes és fontos ez a tény, .illetve program, mert lassacskán kialakíthatjuk az országban azt a regionális kutatóhálózatot, amely korszerű mederbe terelhetné az eddigi, általában szerteágazó regionális kutatásokat. Az országnak jelenleg egyetlen akadémiai szervezetben működő tájkutató intézete van. Ez a Dunántúli Tudományos Intézet, amely ez ideig zömében dél-dunántúli vonatkozású kutatásokat végzett. Szolgáljon tanulságul ennek az intézetnek fejlődése, szervezete, programja, funkciója. A rendezőség éppen evégből vette programjába az intézet rövid ismertetését. Intézetünk jelenlegi státusa elnyeréséig göröngyös úton járt, amiből arra is következtethetnénk, hogy körülbelül két évtizeddel korábban az ilyen típusú intézetben kevés fantáziát láttak. Természetesen, megalakulása idején, 1943-ban kellett hogy létjogosultsága legyen. Ez több volt mint a táj egyszerű megismerésének igénye. A háttérben akkor egy nemzetvédő tendencia állott, s ennek egy mikroorganizmusa volt, lent Dél-Dunántúlon a mi akkori kicsiny intézetünk. Vidékünket már az
