Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Dankó Imre: A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet

Lajos és Ecsedi István személyében múzeumunk kimagasló tudósai is. Annak ellenére, hogy a vidéki múzeumokra jellemzően a természettudományos kutatómunka múzeumunknak sem erős oldala, Diószegi Sámueh Fazekas Mihály, Hatvani István városa, Földi János szomszédsága nem lehet természettudományi tudományos tevékenység nélkül sem. Jelenleg antropológus is dolgozik a múzeumban, aki ráadásul nem paleoantropológiával, hanem élő anyaggal foglalkozik és tevékenységével jelentősen megközelíti a szociológia, a statisztika múzeumi feladatkörét. Amennyiben még ezen túlmenően profilozni kellene múzeumunk tudományos tevékenységét, az agrártörténetet kellene hagyományainknak megfelelően előtérbe állítani. A tudományos kutató-, de különösen a feldolgozó munka nem nélkülözheti a publikálás lehetőségét, örömmel mondhatjuk el, hogy erre is jó, alkalmas lehetőségeink vannak. A Déri Múzeum két kiadványsorozatot ad ki, az egyik az évkönyvsor, a másik a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei című sorozat. Ez utóbbi úgynevezett kis monográfiák közlésére szolgál. Kiadványainkban még jobban tükröződik múzeumunk tájkutató jellege. Az egyes évkönyvek a maguk komplex, a város, sőt a megye határain túl mutató közleményeikkel nagyszerűen dokumentálják azt, hogy a Déri Múzeum eredményesen tölti be, mondjuk egy alföldi tudományos intézet szerepét. Azt most ne firtassuk, hogy jól, helyesen van-e ez így vagy sem, hogy a múzeum végeredményben alapvetően gyűjtő-, konzerváló és megőrző munkáján kívül tudományos kutatóintézet is, hanem inkább azt állapítsuk meg, hogy mind muzeológiai munkánk, mind pedig tájkutatási tevékenységünk gazdagabb, eredményesebb, mélyebbre ható lenne, ha a múzeum mellett külön tájkutató intézetünk is volna. Egy külön tájkutató intézet semmiben sem veszélyeztetné a múzeum munkáját, még a szorosan vett táj kutatási jellegű kutatómunkáját sem, mint ahogy erre jó példa lehet a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete együtt, egymás mellett élése, munkálkodása, másrészt pedig az a célkitűzés, hogy ebben az esetben a múzeumi tudományos munka múzeológiaibb lehetne, tárgyszerűbb, az intézeti pedig elvibb, általánosítóbb. A kétféle, de egy célt szolgáló tudományos munka szerencsésen egészítené ki egymást.