Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Dankó Imre: A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet
A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet DANKÓ IMRE Napjainkban egyre fokozódó, erőteljes érdeklődés nyilvánul meg a múzeumok, a múzeumi munka iránt. Ez az érdeklődés felvetette a múzeumi tevékenység meghatározásának az igényét is. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a múzeum, illetve a múzeumi munka fogalma alatt majd mindenki mást ért. Ez a fogalmi tisztázatlanság híven tükrözi azt a szerencsétlen, időnként zavart is keltő helyzetet, ami legrövidebben abban foglalható össze, hogy múzeumaink funkciója bizonytalan, nem tisztázott. Anélkül, hogy erre a nagy feladatra vállalkoznánk, sőt, hogy ilyesmire gondolnánk is, arról szeretnénk beszélni, hogy a magyar vidéki múzeumoknak van egy sajátos, a magyar művelődési élet egyéni fejlődéséből eredő feladata is. Ez pedig az, hogy vidéki múzeumaink többkevesebb eredménnyel pótolják a nálunk majd teljesen hiányzó regionális kutatóintézeteket. Az a sajátosság, hogy múzeumaink ezt a munkát úgy végzik, hogy különösebben számon sem tartják, hogy ilyen jellegű „profiljukra" alig gondolnak, azt bizonyítja, hogy a tájkutatási tudományos kutatóintézeti funkció nem áll távol a vidéki múzeumoktól. Nem akarván azonban általánosságban beszélni, legalkalmasabb, ha egy konkrét múzeum, a debreceni Déri Múzeum esetében vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A debreceni Déri Múzeum elég későn alakult. Az alapintézmény, a volt debreceni Városi Múzeum is csak 1902-ben létesült. Előzőleg múzeumi jellegű munka csak az iskolák keretében folyt. Debrecenben kissé más volt ezen a téren a helyzet, mint másutt vidéken, mert a Református Kollégium hatalmas gyűjteményei ha nem is minden téren, de jelentős mértékben pótolták a múzeumot. Ezzel magyarázható az a sajnálatos tény, hogy Debrecenben sem a reformkorban, sem az abszolutizmus idején — a nemzeti ellenállás egy bizonyos fajtájaként —, sem pedig a kiegyezést közvetlenül követő idők mindent pótolni akaró napjaiban sem alakult múzeum. Egyébként a magyar múzeumok a nemzeti ébredés idején, a társadalmi haladás szolgálatában, a reformkorban kezdték meg működésüket. A művelődés fegyverével kívánták szolgálni a nemzeti függetlenségnek és a társadalmi haladásnak ügyét. Bizonytalan, nagyon is esetleges kezdeményezésekként, jobbára megalapozatlan igények alapján jöt-
