Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Módy György: Az alföldi városfejlődés
Az alföldi városfejlődés MÓDY GYÖRGY A jövő esztendőben éppen száz esztendeje, hogy az egyik legjelentősebb alföldi városunknak, Debrecennek az első és sajnálatosan azóta is egyetlen történeti monográfiája megjelent Szűcs István tollából. Köztudott, hogy az 1860-as évek derekától az ország politikai, társadalmi helyzete és a magyar történetírás pozitivista irányzatának a részletek megvilágítása iránti igénye egyaránt kedvezően hatottak a helytörténetírásra. A kiegyezés után a közvetlen pátria, a város és vármegye történeti múltja megismerésének és megismertetésének lelkes érdeklődése sorra hozta létre a különböző vidéki régészeti és történelmi társulatokat. Múzeumi egyesületek alakultak, kiadvány- és közleménysorozatok indultak s a millenniumi évtizedre több nagymúltú városunk történeti monográfiája is napvilágot látott. Sajnálatos, hogy ezeknek a munkáknak csak egy része támaszkodott alaposabb feltártságú forrásanyagra és csak kisebb része került ki avatott történetíró tollából. Ez utóbbi, még manapság is sok haszonnal forgatott kötetek szerzői is önmagában zárt módszertani, felfogásbeli keretben írták meg egy-egy város történetét. Kitekintéseik az országos egészre csak egy-egy korszak politikai története kapcsán adódtak. A pozitivista szemléletű és módszerű feldolgozók munkájának eredménye egy-egy város jól vagy kevésbé jól sikerült fejlődésrajza, de nem várostörténet. Felvethetnénk azt, hogy a múlt század végi magyar történetírás szemléletét hátráltatóan befolyásolta a várostörténet általánosabb érvényű kutatásának elindításában az, hogy egyfajta hamis politikai kép a magyarországi városok középkori, de újkori történetében is a német polgárság történetét látta. Sőt a még hamisabb nemzeties romantika a történeti kategóriájú magyarságtól idegennek, de legalább is távolesőnek tartotta az ipari-kereskedelmi tevékenységet. Mályusz Elemér több mint negyedszázada rávilágított erre az általánosságban valóban sajnálatosan érvényesült szemléletre „A magyarság és a városi élet a középkorban" című jelentőségében megjelenése idején felbecsülhetetlen tanulmányában. Természetesen több olyan városunk monográfiája is megjelent, melyeket történetiségükben mindig magyarnak éreztünk, például a már említett Szűcs István-féle Debrecen történetén kívül Kolozsváré, Szegedé, Miskolcé. Tényleges fázis-eltolódásban maradtunk viszont a századforduló nyugat-európai, elsősorban német, belga, francia történeníráshoz viszonyítva.
