Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Rúzsás Lajos: A piac- és a magyarországi városfejlődés
utakon, kocsmákban és vásárokban. Ez idők emlékét idézi, a téli vásárokét a következő vers: „Fújja körmét, topog a kalmár, Nem bánja, csak menjen a vásár." Bright Richárd, a bécsi kongresszuson részt vevő angol delegáció orvosa és természettudós 1814-ben utazást tett Magyarországon. Könyvében leírja, hogy Vácott, amikor leszállt a postakocsiról, egy csomó ember rohanta meg. Kereskedők, akik azt hitték, hogy ő is az, és mivel még nem tájékozódhatott a piaci árak felől, azonnal üzletet akartak kötni vele, nyilván hogy becsapják. A kocsmáros egy helyen nem tudott neki szobát adni. Végül mégis kerített egyet. Mikor Bright nyugtalan szemmel vizsgálta az ágyat, a kocsmáros megvigasztalta, hogy még nem sok kereskedő aludt benne. 2 Az 1820-as években az ország kereskedelmi jövedelméből 48,63 százalék folyt a szab. kir. városokban élő kereskedők kezébe. 51,36 százalék viszont a mezővárosokban működő kereskedők és kalmárok ládájába vándorolt. Ebből az tűnik ki, hogy a mezővárosok a kereskedelmi forgalom lebonyolításában kb. ugyanolyan szerepet játszottak, mint a szab. kir. városok. Ez a megállapítás a lebonyolított forgalomra vonatkozik. Ebből feltehető, hogy a mezővárosi kereskedők tőkéje sem sokkal maradt el a szab. kir. városok kereskedőinek tőkéje mögött. Ha most azt vizsgáljuk, hogy az egész országban gyűlő kereskedelmi tőke területileg a megyék, illetve országrészek között hogyan oszlott meg, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy ez korántsem volt egyenletes. A kereskedelmi tőke legnagyobb mértékben Budán és Pesten halmozódott fel, továbbá Magyarország nyugati felében. Különösen pedig a Duna melletti városokban, tehát Baján, Budán, Pesten, Komáromban, Győrben és Pozsonyban. Mindezekből a következő megállapításokat tehetjük: 1. A városok és vele együtt a nemzeti piac fejlődése, a kereskedelmi tőke növekedése 1800 és 1848 közt Magyarországon a gabona- és terménykereskedelemmel van összefüggésben. 2. Amennyiben szó lehet arról, hogy kereskedelmi tőkések megpróbálkoztak behatolni az iparba, manufaktúrákat próbáltak alapítani, akkor erre a legnagyobb lehetőség ott volt, ahol a legtöbb tőke halmozódott fel, tehát Budán, Pesten és az ország nyugati részében, azaz ÉszaknyugatMagyarországon és a Dunántúlon. 3. Ez a fejlődés, azaz a városok növekedése és a kereskedelmi tőke felhalmozódása nem figyelhető meg egész Magyarország területén. Ennek határa kevéssel lépte át a Tiszát, magába foglalta már Horvátországot, de Erdélyt vagy Romániát még nem. Azaz a kapitalizmus fejlődése ebben az időszakban, 1970 és 1848 közt, nem ölelte még fel egész Magyarországot. 4. Ahhoz, hogy ezeket a területeket a kereskedelem belevonja a piacba arra volt szükség, hogy a piac erősödjék és a kereskedelem e vízi utakat nélkülöző területekhez valami más módon férjen hozzá. Ez akkor történt meg, amikor 1857-ben a vasút elérte Aradot, Debrecent és ezzel az alföldi régiót a kapitalizmus számára feltárta. 2. Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. A szemelvényeket válogatta, fordította és a bevezetést írta Szerecz Imre. H. n. 1970. Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, 22. p.
