Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Rúzsás Lajos: A piac- és a magyarországi városfejlődés

Ide sorolhatjuk: Szabadkát, Zombort, Debrecent, Kassát, Bártfát, valamint Kisszebent. De ezek közé a városok közé tartozott még Pozsony, Pozsonyszentgyörgy, Modor és Ruszt is. A kereskedelmi funkciójú szab. kir. városok csoportja 17, az agrárfunkció júaké szintén 17 városból állott. 3. A szab. kir. városok harmadik csoportját a bányavárosok alkotják. Egykori funkciójuk bányászatból állott. Ahol azonban a bányászat meggyöngült, ott helyébe kereskedelmi funkció alakult ki. Ilyen városok voltak: Besztercebánya, Selmecbánya, Zólyom, Körmöcbánya, Breznóbánya és Felsőbánya. A városokat nemcsak jövedelmeik alapján tudjuk így csoportosítani, hanem a lakosság száma alapján is, illetve annak a nagy változásnak alapján, amelyet e városok lakosságának számában a napóleoni háborúkat követő gazdasági válság előidézett. A kereskedőszerepet betöltő városok lakossága a gabonakonjunktúra elmúltával visszaesett. Még jobban visszahanyatlott azonban az agrártermeléssel foglalkozó városok lakóinak száma. Csak azoknál nem következett e visszaesés be, ahol a termelés fő ága a szőlőművelés volt. A borkivitel ugyanis tartotta magát. Ezekben a városokban a válság hatása ennek révén, a bortermelés révén, mérséklődött. Ugyanígy mérsékelte a gabonadekonjunktúra hatását az, ha egy agrárváros gyapjútermeléssel foglalkozott. A gabonakonjunktúrát ugyanis gyapjúkonjunktúra váltotta fel és ebből sokat lehetett a piacon elhelyezni. A bányavárosokban szintén megfigyelhetjük a lakosság számának hanyatlását. Ez a jelenség azonban nem akkor következett be, amikor a gabonakivitel visszaesett, hanem már előbb. Ezeket a városokat is érte tehát válság. Ez a válság azonban korábbi keletű volt és nem a gabonakivitellel függött össze. Ha a népesedés dinamikájában, az évi népesedés százalékában hullámzásokat és eltéréseket is veszünk észre a városok közt, azt ki kell emelni, hogy a városok lakossága a népesedés ütemét tekintve a korszakban 1790—1848 között emelkedett. A városokat a falvaktól az különbözteti meg, hogy nem a természetes, hanem a tényleges szaporodásuk környezetük fölé ugrik. Mennél nagyobb a városok lakosságbeli gyarapodása a falvakhoz viszonyítva, annál nagyobb, annál erősebb a kapitalista fejlődés. Nálunk a két szaporodás közt a különbség már megvolt, de még csak halványan és gyöngén. A görbe 1848 előtt azt mutatja, hogy a kapitalista fejlődés nálunk éppen csak megindult. A kapitalizmus bontakozása azonban nemcsak abban jelentkezik, hogy a városok lakossága elkezd nőni, hanem abban is, hogy kiszélesedik a kereskedelmi hálózat és erősödni kezd a kereskedelmi tőke. Magyarország területén a szab. kir. városokban élt az 1830-as években a kereskedők 33,47 százaléka. A megyékben, tehát jórészt mezővárosokban, a kereskedők 66,52 százaléka. A szab. kir. városokban tevékenykedő kereskedők már nemigen járták a vidéket, hanem csak üzletükben, a városban árultak. A mezővárosi kereskedők viszont jöttekmentek az üzlet után. Mindenütt találkozhatott velük az ember: ország-