Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Rúzsás Lajos: A piac- és a magyarországi városfejlődés

A piac- és a magyarországi városfejlődés RÜZSÄS LAJOS A városok a gazdasági élet irányítását és vezetését Európa történetében, Közép-Kelet-Európában is a XIII—XVI. században kezdték átvenni. A város ekkor kerekedett a falu fölé. A XVII. század második felében azonban az Elba folyótól keletre eső Európában a városfejlődés megtorpant. A városok gazdasági ereje megtört és visszahanyatlott a földesúri hatalommal szemben. A XVII. századtól Kelet-Európát a kevés lakosságú, kis tőkeerejű városok jellemzik. Ez az állapot addig tartott, amíg a XVIII. század végén a Nyugat-Európában kibontakozó kapitalizmus fejlődésüknek újra lökést nem adott, és meg nem indította KeletEurópában a városfejlődés második hullámát. Ettől az időponttól kezdve a városok az első városodás hullámában megindult jogi formák között újra nekilendültek. Magyarországon a feudalizmus végén kétféle várost különböztetünk meg: a szab. kir. városokat és a mezővárosokat. A szab. kir. városok Magyarországon kereskedelmi, ipari és agrárfunkciót töltöttek be. Lebonyolították a textil-, a vas- és a gyarmatáruk importját. Lebonyolították továbbá az állat, a gyapjú, a bor, a gabona, a viasz és a méz, tehát az agrártermékek kivitelét. Tehát a bel- és a külkereskedelemben egyaránt szerepet játszottak. Ezenkívül különböző mértékű mezőgazdasági termelést is folytattak. A szab. kir. városok külön csoportját alkották a bányavárosok, amelyek a középkor első felében, Mohács előtt, bányászattal foglalkoztak. Ekkor, a városodás második hulláma idején, azonban bányászatunk jelentőségének hanyatlása folytán többnek a szerepe megváltozott és hasonlított a szab. kir. városokéhoz. A városok második csoportját alkották a mezővárosok. Szerepük kereskedelmi tekintetben, szerényebb keretek közt, azonos volt a szab. kir. városokéval. Kézműves és iparos jellegük azonban azok mögött jóval elmaradt. Annál nagyobb volt agrártermelésük. A két várostípus között jogilag az volt a lényeges különbség, hogy a szab. kir. városok, mint nevük is mutatja, királyi főhatóság alatt álltak, autonómok voltak. A mezővárosok viszont földesúri joghatóság alatt állottak és ennek következtében igen különböző mértékű önkormányzattal rendelkeztek. Általában az jellemezte őket, hogy szerettek volna a földesúri hatalomtól megszabadulni. A mezővárosok képezték tulajdonképpen a városfejlődésnek a tartalékát.