Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Szita László: Regionális ipartörténeti problémák
gyár, 9 építő-alapanyag és építőipari vállalat, 10 cukorgyár története. 11 Kiadás alatt, vagy a feldolgozás végső stádiumában van a tolnai textilipari objektum és a szekszárdi selyemfeldolgozás története. Kiadásra kész a 100 éves pécsi gázmű története, 12 a feldolgozás stádiumában van az európai hírű pécsi Hamerli-féle kesztyűgyár története. Nem lebecsülhető eredmények ezek, de ennek ellenére még határozottabban intenek a terület ipari fejlődését reprezentáló nagyüzemek további történeti feldolgozására, hogy csak az 1894-ben alapított kaposvári cukorgyárat, a pécsi és kanizsai sörgyárakat, a beremendi cement- és mészművet, a bonyhádi vas-, edénygyárat, a bonyhádi és szigetvári cipőgyárat említsem. Miért szükséges regionális ipartörténeti szintézisnél kitűzni, első hallásra talán maximálisnak tűnő, nehezen megvalósítható és nehezen kivárható feladatokat? Véleményem szerint két szempontból mindenképpen fontos: 1. Egy régió ipartörténete a terület sajátos és általános jelenségeit van hivatva szintetizálni. Ehhez „mélyfúrásokra" van szükség, különösen ami a sajátosságokat illeti. Ezt egyes, fontos, meghatározó jelentőségű üzemek története nélkül aligha lehet színvonalasan elvégezni. 2. Az ipartörténet forrásainak sokrétűsége, a különböző iparágakban megvalósult technikai és technológiai bázis feldolgozására, meghatározására aligha vállalkozhat egy kutató. A gazdaságtörténeti, ipartörténeti kutatót nemcsak a történeti fejlődés, a hitelpénzviszonyok vagy a terület ipari struktúrájának még oly fontos kimutatása, a szállítás és piac kifejtése vagy az iparpolitika területi hatása állítja nehézségek elé, hanem a technikai és technológiai folyamatok fejlődésének, ezek gazdasági és szociológiai kölcsönhatásának lemérése. Mindez lényegesen szakszerűbbé válhat, ha a területen egyes vezető fontosságú ipari üzemek szintjén már tisztázódik. Példával élve a saját területünkön települt. 3—4 sörgyárban eltérő technológiai helyzet figyelhető meg. A századfordulón működő 210 gőzerővel meghajtott malom nyolcféle technikai változatot mutat. Lényeges eltérések jellemzik a 3 bőrgyárat. Az 1906. évi iparfelügyelői jelentés alapján a terület 163 építő-alapanyag (tégla) üzemében 6-féle technikai rendszer működött. 1:5 A technológiai eltérések, a megvalósított technikai szint nem csupán a befektetett alaptőke arányában létrehozott modernizálást, hanem saját üzemen belüli korszerűsítést, újítást stb. is rejthet magában. Vagy éppen a régihez való csökönyös ragaszkodást, elavult technikai bázist mutat. 9. Szita László: A pécsi dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása. 1912—1944. Megjelent. Branyai helytörténetírás 1971. 10. Szita László: Adatok a pécsi és baranyai építőipar történetéhez, különös tekintettel a Baranya megyei Építőipari Vállalatra. 1945—1959. (Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez.) 11. Kopasz Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon. Baranyai helytörténetírás. 1968. 35—74. p. 12. Deák Bertalan—Szita László: A 100 éves péc3i gázmű története. (Kézirat) 1844— 1960. 397—444. p. 13. Lásd erre vonatkozóan: Hazai ipar beszerzési források. Bp., 1900—1914. köteteit Továbbá Ol. Ker. Min. lt. 38 201/1906. sz. A pécsi ker. és iparfelügyelő jelentése.
