Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Székely György: Bevezetés, megnyitó
terébe került várostörténet ugyancsak gyakori és kedves tárgya volt kisebbnagyobb műveinek, forráselemzéseinek. És milyen szélesen tárta fel ezt a kérdéscsoportot! Demográfiai oldalról korán mutatott már érdeklődést: a vidékiek beköltözése Debrecenbe sokoldalú társadalmi megvilágítást nyert nála. Vizsgálta a birtokos nemes urak és a jobbágynépesség kérdését. De tartósan érdeklődött a városigazgatás, városi gazdálkodás és adópolitika, ipár és kereskedelem iránt, rendkívül bőséges forrásadat-feltárással, kezdetben gazdaságtörténeti szakfolyóirat hasábjain is, majd regionális publikációs lehetőségek között. Az utóbbi sem jelentett nála színvonalfeladást, inkább az országos történetírásban jelzi az ilyen témák lassú kiszorulását. Kuruckori debreceni kereskedők, görög kereskedők, Debrecenbe települő zsidók, a debreceni ipar, külön is az ötvösök, de a mezőgazdaság is érdekelték egyes korszakok történetéből. A művelődéstörténetet is olyan szakágazatként emelhetem ki, amely ma újra előretörőben van és amikor ennek marxista szellemű kialakításán fáradozunk, Zoltai témái és eredményei, komplex látásmódja nem kevés indítást adhat. Az ő műve ugyanis felöleli a háztartást, táplálkozást, építészettörténetet, ötvösműveket, a könyvnyomdászatot és alkotásait, a könyv- és műgyűjtést, az egészségügyet, a régi lakóházak belsejét, külsejét, az iskoláztatást és polgári krónikaírást. Sokoldalúsága nem vált ellaposodássá, volt energiája gazdag adatfeltárásra, nyújtani tudott a szaktudománynak és a történetkedvelő olvasóközönségnek. Ez az egység és teljesség magyarázza, hogy ha a felületen mozgó köztörténetírás lassanként elfeledte is idézni, Zoltai munkáira mind gyakrabban tér vissza marxista szakirodalmunk. Zoltai közérthetősége azért újulhat meg, mert anyaga életszerű. Éppen ma érthetjük meg, miért jelent meg több tanulmánya is honismertető vagy ismeretterjesztő jellegű kiadványként. Életműve számunkra aláhúzza a helytörténeti hozzájárulás fontosságát az országos történelmi folyamat feltárásában, a nemzeti történet marxista szintézisének feltételei közt. Ha Zoltai példája annyiban sajátos is, hogy az általa feldolgozott korszakok között nem kevés volt, amikor Debrecen országos fontosságú település, népessége pedig országos jelentőségű társadalmi típusokat ölelt fel, mégis bátoríthatja a helytörténeti kutatásokat. Éppen az ő példája idézheti fel számunkra, hogy a lokális történeti kutatás korántsem feltétlenül provinciális jelentőségű és színvonalú, éppen ellenkezőleg, az betöltheti a helytörténeti kutatás iránti magasabb igényeket. Mint ilyen példa is megvilágítja Zoltai életpályája és történetírása, miért érti a mai ember bizonyos értelemben jobban, mint a kortársak, miért becsüli a mai tudomány jobban Zoltai Lajost, az embert és az alkotást, mint valaha. Éppen ezért, mert végre nem egyedülálló színfolt, hanem központi tárgykör az ő kutatási területe. Ilyen értelemben nem csupán jubiláris aktus, hanem a tudományos értékelés és a szintézisben felhasználás tette a mai megemlékezést. Tagányi Károly és Takáts Sándor után Zoltai Lajos lehetne az a régi történetírónk, akinek válogatott tanulmányait kötetbe gyűjtve érdemes volna újra az olvasók kezébe adni. Ehhez is adhat indítást mai ülésszakunk. Székely György
