Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Dankó Imre: Zoltai Lajos élete és munkássága

Zoltai Lajos élete és munkássága Tisztelt Emlékülés ! Az a férfiú, akinek halála 30. évfordulóján életéről és munkásságáról emlékezünk igen egyszerű szerény körülmények között, egy nagyszerű és eredményekben gazdag életet élt, munkásságát maradandó alkotások egész sora hirdeti. Zoltai Lajos életét a szerénység, az olykor-olykori elismerés mellett inkább a mellőzés és talán mindebből összetevőlegesen a csendes munka jellemzi. Életét és munkásságát már kevéssel halála után, 1942-ben, aprólékos gonddal feldolgozta Sőregi János és előbb a Déri Múzeum jelentésében, majd pedig különlenyomatként a Déri Múzeum régészeti osztályának ismeretterjesztő közleményei 11. füzeteként meg is jelentette. Ez az életrajz és a hozzácsatolt bibliográfia, amely Zoltai közel ezer kisebb-nagyobb munkáját sorolja fel, olyan részletes, annyira adatgazdag és hozzáférhető is, hogy jobbat adni úgy sem tudván, a bővebben érdeklődőt ehhez a feldolgozáshoz kell tanácsolnunk. Itt, ez alkalommal, inkább Zoltai életének főbb állomásait, munkásságának irányvonalait, súlypontjait érintjük és munkássága értékelését is rábízzuk az ezután elhangzó előadásokra, korreferátumokra, amelyek hivatottak Zoltai Lajossal a történésszel, Zoltai Lajossal, az etnográfussal és Zoltai Lajossal, a muzeológussal foglalkozni. Zoltai Lajos az egykori Szabolcs megye nevezetes kisnemesi falujában, Földesen született 1861. július 16-án. Apja, Pál, hosszas katonáskodás után a varga mesterséget folytatta; anyja Bőr Zsuzsanna volt. Mindkét szülő azokból az elszegényedett kisnemesi családok egyikéből származott, amelyek tömegével voltak találhatók Szabolcs megye déli, a közlekedéstől elzárt és a megyei központtól is távoleső falvaiban. Ezek a kisnemesi családok a falvak parasztságával egy színvonalon éltek, sőt ahogy éppen Zoltai Pálnál is láthatjuk, szegénységükben még mesterségekre is adták magukat. A szülőház, a földesi 62. számú öreg ház, a maga öregségével és szegénységével ott roskadozott a piactér közelében, mára már hírmondója sem maradt. A mesterség alig jövedelmezett valamit, hiszen Zoltai Pál olyan szegény, úgynevezett „gyalog mester" volt, hogy fogat, útiköltség hiányában még a szomszédos vásárokat sem látogathatta. Csak otthonra dolgozott és bizony csak afféle „fótozó varga" volt. Arra nem is mertek gondolni, hogy a helybeli kis partikulában igen tehetségesnek mutatkozó, érdeklődő fiukat tovább taníttassák. Ebben a szerencse segített. 1873-ban ugyanis a Földesen hivatalosan eljáró Katona Endre hajdúnánási lelkész, aki éppen akkor vesztette el gyermekét, magához vette a Zoltai gyereket és a nánási gimnáziumba járatta. A művelt lelkész családjában Zoltai sokat fejlődött, iskolai tanulmányait kitűnően végezte és többre vágyva, az akkor még hatosztályos nánási gimná-