Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Komoróczy György: Zoltai Lajos, a „történész, levéltáros”
dalmi mozgás törvényeit, a gazdasági élet objektív és szubjektív körülményeit, a haladásnak és a visszahúzó erőnek osztályharcos megnyilvánulásait, s általában, hogy a debreceni élet teljességének megismertetése igényével tárjon fel bizonyos kérdéscsoportokat. Amikor az ő munkássága megindult, még javában a pozitivizmus uralkodott, s a helytörténetírás csak kezdetleges eredményeket tudott felmutatni. Megjelentek bizonyos iskolamonográfiák; kiadásra kerültek egy-egy kérdést megvilágító tanulmányok, de zömmel azok a problémák álltak előtérben, amelyek egy-egy adott közösségnek érdeklődését voltak hivatottak kielégíteni, ezek sorában - többek között - a kereskedőtársulatok, illetve céhek, az ipari fejlődés kezdetlegessége, a helyi önkormányzati szervek változásai, a főként személyi •összetétele és hasonló tárgykörök. Zoltai pályakezdése idején, az 1900-as évek közepén Debrecenben több helytörténész élt, s közülük az egyik kiváló tudományszervező; KardDs Samu folyóiratot is kezdeményezett (Régi okiratok és levelek tára 19051906), amely néhány éven keresztül több adatot közölt a város és Hajdú megye történetéből. Ezen túlmenően azonban szélesebb körű történetírói gárda Debrecenben nem fejlődött ki, s legfeljebb az akkor meginduló múzeum köré csoportosuló írói kör tekinthető olyannak, mint amely a város megismertetésének követeléseit döntően szem előtt tartja. A történetírói értelmiség éppen Zoltaival egy időben indult a pályakezdés útján, de azoknak egy része inkább aprólékos adatgyűjtéssel kezdett foglalkozni, a másik csoport elsősorban a néprajzi kutatás területére irányította a figyelmet Ecsedi István vezetésével, s ezen a téren nagy eredményeket ért el. A város kultúrpolitikája nem mindenkor fordult megértéssel a helytörténeti munkához, és az ilyen jellegű feldolgozások legfeljebb egy-egy személy érdeklődését váltották ki. Talán éppen ez a hiányosság vezette rá Zoltai Lajost annak a felismerésére, hogy a város történetének megismertetése kapcsán más problémákat kell megvizsgálni, mint amelyeket elődei néztek, vagy kortársainak egy része mutatott. Ezeket a problémákat döntően a városi polgárság életének nézőpontját előtérbe állítva kell megmutatni, miként alakult nagyvárossá az a Debrecen, amelynek települési körülményei, gazdasági nyersanyagbázisai jóval szegényebbek voltak, mint a környező városoké. Hogy ezt a célt: a polgárságnak ezt a szívós, állandó kemény és kitartó küzdelmét világosan érzékeltethesse, Zoltainak feltétlenül túl kellett néznie a jegyzőkönyveken és más levéltári forrásokhoz kellett fordulnia mint elődeinek. Túlzás volna, ha megkockáztatnánk azt az állítást, hogy Zoltai meglátta a városi jegyzőkönyvekben megfogalmazott gondolatok osztályelfogultságát és azt a tartalmat, hogy a jegyzőkönyvek írói a városi uralkodó réteghez tartozó személyek voltak. Nyilvánvalóan az ő számára a polgárság nagy része minden haladó tendenciát képviselt, és ha a jegyzőkönyvekben olyan nézetek jutottak kifejezésre, hogy a parasztok törekvéseivel nem lehet egyetérteni, hogy a külvárosi lakosság igényei indokolatlanok és sértik a tősgyökeres polgárok jogkörét, vagy hogy igazi polgárjogot teljes tisztességben csak az élvezhet, aki a város árkán belül él stb., tehát ha ilyen gondolatokkal találkozott Zoltai a forrásokban, természetesnek tartotta, hogy a városi hatóság az eltelt századok folyamán a történetileg igaz nézőpontot
