Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Szendrey István: A történetíró Zoltai Lajos

monográfiájának megírásához. Pedig - mondják olykor - közre adott művei felérnek egy monográfiával. Valójában az igazság az, hogy maga sem tartotta ezt az alkotássort egységbefoglalható monográfiának és Szűcs István művét egy félévszázadra még kielégítőnek tekintette. Ahhoz meg, hogy egy korszerű, színvonalas Debrecen-történet megszülethessek, előmunkálatokra van szükség - hangoztatta - és ezt a feladatot végezte ő! Semmiképpen nem akart abba a hibába esni, hogy egy gyenge, kompilatív monográfia lásson napvilágot Debrecenben. Az ilyen munka őt nem elégítette ki. Nyíltan meg is mondotta, hogy a századforduló megyei monográfiasorozata nem egyéb kompilációsorozatnál, amire Debrecennek nincs szüksége. A magunk részéről tehát alig hihetjük, hogy Zoltai Lajos Debrecen monográfiájának megírására törekedett volna. Sokkal inkább annak szerény előkészítője szándékozott lenni, s túlzás nélkül állapítható meg, hogy a ma már talán tényleg esedékes monográfia az ő előmunkálatai nélkül sohasem írható meg. Zoltait figyelembe nem venni lehetetlenség, mert nem csupán szinte minden problémakörről írt, de gyakran sorsdöntőén fontos kérdésekről is a hajdani újságíró Zoltai Lajos tudósít csupán hitelt érdemlően. A sok-sok ilyen probléma közül azt hiszem elegendő, ha ,,A diadalmas forradalom Debrecenben" című cikkére utalunk, amelyben hűen leírja az őszirózsás forradalom első két napjának debreceni eseménysorozatát. És ha nyílt állásfoglalásai az ilyen jellegű munkáiból is hiányoznak, nem nehéz észrevennünk, hogy a történeti integritás elvét valló Zoltai milyen szeretettel és megértéssel fordul a nép, a proletariátus felé. Elcsodálkozik a munkásság „hirtelen rendezett . . . páratlanul impozáns" felvonulásán, s úgy gondolom, cseppet sem meglepő az az állásfoglalása, hogy meg kell adni a népnek az őt megillető jogot. A két világháború között munkássága a lázas, hatalmas témaköröket felölelő anyagfeltárással telt. Anyagfeltárással, amely munkában mindvégig megmaradt Debrecen történetének, a város múltjának kutatásánál. Ugyanis Zoltai Lajos ama nagyon kevesek közül való, akik sohasem szakadtak el szeretett városuk életének bemutatásától. És ha szemléletében nem is válhatott a leghaladóbbak egyikévé, ha nem is emelkedett a legnagyobb történészek közé, elvitathatatlan, hogy a Déri Múzeum gyűjteményének jelentékeny része, a levéltár indulása, Debrecen néprajzi és történeti múltjának számtalan kérdése az ő áldozatos tevékenysége révén válhatott gyűjteménynyé, ismertté. Olyan alapvetést végzett el tehát Zoltai Lajos, amilyenre sem előtte, sem utána senki sem vállalkozott, s ez a nagyszerű emberi tulajdonságokkal párosuló életmű minden bizonnyal többet érdemelne egy ünnepség keretében elmondható dicsérő beszédnél. Szendrey István