Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Gunda Béla: Zoltai Lajos, az etnográfus

Zoltai Lajos, az etnográfus A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kibontakozó tudósegyéniségek munkásságának egyik jellemzője a sokirányú érdeklődés. Tudományterületük nemcsak átfogóbb problémái érdekelték őket, hanem különös gonddal és finom filológiai érzékkel az apró részletekből is maradandó értékű tanulmányokat tudtak kicsiholni. Sokmezejű tudósok bontakoztak ki közülük, akik a magyar élet egy-egy ismeretlen részét, táját vagy korszakát ismételten és ismételten új fényekkel világították meg. Ezek közé tartozott Márki Sándor, Jankó János és Zoltai Lajos. Zoltai Lajosnak ez a néprajzot tanító és útbaigazító munkássága elsősorban abban gyökerezik, hogy valóban a népélet kutatója volt. Történeti írásaiban városi szegények és polgárok, kereskedők, iparosok, pásztorok és szerény jövedelmű lelkészek, iskolák és vásárok, halmok és templomok, áradó vizek és kiszikkadt síkságok történetével foglalkozott. Mindezek története pedig számtalan szállal kapcsolódik az etnográfus munkaterületéhez. Debrecen múltjának tudósa volt! De amit felszínre hozott ennek a városnak a történetéből, az legnagyobb részben a nép mindennapi életének története. Adatai, megállapításai beilleszthetők minden olyan koncepcióba, amely a dolgozó magyar nép életformáját kívánja bemutatni. Zoltai Lajos nem járta ki az etnográfusok iskoláját, de évtizedeken át rakta le a tudomány asztalára azokat a tanulmányait, amelyek nélkülözhetetlenek - nemcsak adataikban, hanem értékelésükben és módszerükben is - a néprajz munkása számára. Néprajzi értékű munkásságának több jellegzetes területét tarthatjuk számon. Ö a Hortobágy első rendszeres kutatója, aki a régész ásójával, oklevelek tanulmányozásával és a terepen való megfigyelésekkel járult hozzá a Hortobágy megismeréséhez. Századunk elejétől kezdve mind sűrűbben jelenteti meg hortobágyi vonatkozású tanulmányait, s 1911-ben A Hortobágy címen napjainkig is nélkülözhetetlen összefoglalása lát napvilágot. Ebben a munkájában klasszikusan foglalja össze a pásztoréletet. Igyekszik történeti adatokkal is megvilágítani a pásztorrendet, a legeltetési jogot, az állatállomány megoszlását. A munkából kibontakozik a pásztorok magatartásának számtalan érdekes vonása. Később városában megjelent egy angol nyelvű összefoglalása is Debrecenről és a Hortobágyról, amelyre a nemzetközi tudomány is felfigyelt s a színvonalas Sociological Review (1924) is leközölte a tanulmányt. A Hortobágyra vonatkozó néprajzi értékű kutatásainak egyik gyöngyszeme az a tanulmánya, amely A hortobágyi pásztorság magyar eredetiségéről a Debreceni Képes Kalendáriomban (1924) jelent meg. De méltán csatlakozik ehhez a tanulmányához a Debreceni Újságban 1934-ben megjelent írása: Képek a hortobágymelléki pásztoréletből. Zoltai Lajos néprajzi értékű munkásságának jelentékeny része a település és építkezés területére tartozik. Több tanulmányában tárja fel Deb-