Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Szendrey István: A történetíró Zoltai Lajos

vek adatainak aprólékos, részletekbe menő feldolgozása stb. -, s hogy a kutatás során milyen pontosan tisztázta a fejlődés menetét! Ezen túlmenően megoldott számos, korántsem jelentéktelen részletkérdést. E fejtegetés helyett inkább azt érezzük e helyen említendőnek, hogy noha már ekkor is - később még inkább - világos előtte, hogy a város ipara hanyatlik, mégis mereven ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a város társadalmának meghatározó eleme az iparos- és kereskedőréteg, szemben - az általa egyébként nagyra becsült - földművelőkkel. Ehhez hasonló merevséggel és megelégedéssel állapítja meg ma is példamutatóan szerkesztett statisztikája alapján, hogy csökkent Debrecenben a kisbirtokok száma és némileg növekedett a középbirtok aránya. Úgy tűnik, saját számításai alapján sem vette észre, hogy a polgári földmagántulajdon megszületésével igen magas lett az 1-2 holdas törpebirtokok aránya Debrecenben, hasonlóan az 5-10 holdas kisbirtokokhoz. Nevezetesen Zoltai Lajos adatai szerint 80 905 kh föld volt a törpe-, kis- és középbirtokos családok tulajdonában. Ennek a hatalmas vagyonnak közel fele - 40 168 kh - az összes gazdaságok mindössze 6 százalékának a kezében összpontosult, míg 1527 kh megoszlott az összes gazdaságok 53,2 százaléka között. Ez azt jelentette, hogy ez a Debrecenben nem jelentékeny földterület igen apró parcellákra szeletelődött, s emellett az 5-10 hold közötti, 40,4 százalékot kitevő gazdaságoknak is 39 210 kh jutott a földvagyonból, ami világosan mutatja, hogy a családok zöme a 10 holdon aluliak tömegét alkotta. Zoltai Lajos aztán levonta ezekből a számokból a kissé érthetetlen következtetését - ami természetesen megfelelt az általános debreceni szemléletnek -, hogy tudniillik Debrecenben az úgynevezett cívis középbirtok az uralkodó. E megállapítását - adatai ellenében - azzal is igyekezett igazolni, hogy a többi alföldi mezővárosban - Szegeden, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen stb. - sokkal magasabb a törpebirtokok száma mint itt. Ez igaz is és úgy tűnik, hogy a debreceni hamis szemléleten túl ez az összehasonlítás vezetheti fenti álláspontja megfogalmazásához; végeredményben egy komoly ellentmondás leszögezéséhez. Zoltai Lajos tehát Debrecenben domináns tényezőnek tekintette a cívis középbirtokot és nem tartotta jelentősnek a törpebirtokokat. Ugyanakkor határozottan megfogalmazta, hogy Debrecen város a tulajdonában maradt hatalmas területet nem hasznosítja, ahogyan azt el kellene várni tőle. Mégpedig: nemhogy középbérleteket alakítana ki - a középbirtokot erősítendő -, tie nagybérleteket alapít, mivel ez kedvezőbb a városi gazdálkodás szempontjából. Pedig Debrecennek lenne egy történelmi küldetése: a város nem akárhogyan jutott rettentő nagy határához, vagyonához. Körülötte falvak pusztultak el. Ezek megmaradt lakói elsősorban ide menekültek. De ezeket a volt faluhatárokat a város nem bűnös harácsolással szerezte, hanem általában igen komoly áldozatok árán vásárolta. Mégis - noha nagy anyagi erőket fektetett ezekbe a vásárlásokba -, az lenne a feladata, hogy az elpusztult földeket visszaadja eredeti rendeltetésüknek. Telepítene azokon új falvakat, s ez lenne az igazán nemes és célravszető cselekedet a hovatovább kiúttalannak tűnő helyzetben! Tehát mégiscsak középbirtok kellene! Ügy látom; voltaképpen azzal a ténnyel állunk szemben, hogy Zoltai Lajos egyrészt megfogalmazta a város vezető rétege által szívesen hallott és elfogadható tételt, amit lehet, hogy ő is szeretett volna valóságként üdvözölni. Azonban látva a tényeket, csak burkoltan adta értésre, hogy a kö-