Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Szendrey István: A történetíró Zoltai Lajos

takozó kapitalista világban a hajdan oly híres, fejlett debreceni ipar elmaradt az országos fejlődéstől, s mind jelentékenyebb azoknak a városlakóknak a száma, akik szegénységben, nyomorban élnek és őszinte együttérzéssel fordul a századvég debreceni munkássága felé. A felismerés és együttérzés vezeti látogatásra a dohánygyárba és a szegénységen való segíteniakarás íratja vele az „Egészséges lakásokat" című, sajnos eredményt nem hozó újságcikkét. Ebben az időben - a múlt század utolsó évtizedében - már a legrangosabb újságírók egyike; amellett, hogy debreceni lapok szerkesztője, munkatársa számos fővárosi lapnak is. Sőt, egyidejűleg, 1887-től a város levéltárnoka. Ekkoriban, új állása révén, de nem utolsó sorban a mindennapi élet problémáitól sarkallva, egyre határozottabban fordul érdeklődése a történettudomány felé. Szinte mindennapos olvasmánya Szűcs István háromkötetes monográfiája. Varga Geiza műve és az 1894-től megjelenő Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. Érdeklődése és foglalkozása nyomán egyre szenvedélyesebben fog a történetkutató munkához. Aztán 1899-ben végleg búcsút mondva az újságíró pályának, a századforduló esztendejében, 1900-ban már jelentkezik is első nagyszabású munkájával a Magyar Gazdák Szemléjében. Ebben a cikkében a debreceni birtokmegoszlásról rajzol az írásaira mindenkor jellemző színes, logikus, precíz képet. Ez a tanulmánya hívja fel rá Kováts Ferencnek, a Magyar Gadaságtörténeti Szemle egyik szerkesztőjének a figyelmét, aki szoros kapcsolatot épít ki vele és évekre a lap állandó munkatársává, tanulmányírójává és adatközlőjévé teszi. Indulása és kapcsolata a Szemlével úgyszólván egyszer s mindenkorra meghatározta fő érdeklődési körét. Ugyanis életművének legfontosabb és legkiemelkedőbb része gazdaság- és társadalomtörténeti munkálkodása lett. Azt hiszem, e kérdésben az indulást kell elsődlegesen hangsúlyoznunk és csak másodlagos tényezőnek tekinthető a Szemle hatása. Tudniillik nem véletlen az első téma megválasztása és abból már következtek a továbbiak. A témaválasztás semmiképpen nem véletlen, ugyanis Szűcs István munkájában sem talált feleletet számos alapvető gazdasági, társadalmi kérdésre, ami őt rendkívüli mértékben foglalkoztatta. Nevezetesen a debreceni ipar hanyatlására. A birtokmegoszlásban mutatkozó egyre szembetűnőbb differenciálódásra és nem utolsósorban arra a kérdésre, hogy a város lakóinak mind jelentékenyebb része vált vagyontalanná, illetőleg egyre nagyobb számban vándoroltak be szegény elemek Debrecenbe. Jól látta, hogy mindezekre az izgató kérdésekre csak mélyreható gazdaságtörténeti kutatómunkával kaphatja meg a feleletet. E problémák megközelítését és megoldását célozandó vizsgálta a debreceni birtokviszonyokat. A kérdés kapcsán helyesen jutott arra a következtetésre, hogy Debrecen polgári fejlődésében igen nagy fordulatot jelentett a közös birtoklás megszüntetése és a polgári földtulajdon megszületése. Ez a fordulat azonban oda vezetett, hogy míg hajdan a város korlátozta a földvagyon felhalmozását, ezután ez a korlátozás lehetetlenné vált, annak ellenére, hogy Debrecen 166 ezer holdas határának több mint fele továbbra is a városé maradt, tehát nem egészen a fele határ vált csak polgári magántulajdonná. Nincs tér itt annak felfejtésére, hogy milyen óriási és precíz munkát fektetett történetírónk e témakör kidolgozásába - pl. a telekköny-