Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Dankó Imre: Zoltai Lajos élete és munkássága
de nem talált utat hozzá. A város kultúrgondjairól töprengve korán rájött, hogy sok nélkülözhetetlen kultúrintézmény hiányzik Debrecenben, így többek között a múzeum is. Felismerését itt-ott hangoztatta, de erősebb visszhangra nem találva, pihenni hagyta az ügyet. De nem úgy most, amikor a régi versenytárs. Várad megelőzte Debrecent. Zoltai, aki időközben szakmailag is sokat fejlődött és elképzeléseiben, terveiben sokkal közelebb került a múzeumhoz mint régebben volt, széles körű sajtópropagandába kezdett a debreceni múzeum érdekében. Agitációja nem is volt eredménytelen, 1902-ben Oláh Károly kultúrtanácsnok, Zoltai indítására. Múzeumi Bízottságot szervezett. Ez a bizottság volt hivatva előkészíteni a debreceni múzeumot, amihez akkor még csak a lelkes Löikovits Artúr ékszerész-műgyűjtő felajánlott gyűjteménye szolgáltatta a reális alapot. A bizottságnak 1902-től kezdődően Zoltai jegyzője volt. Mint ilyen, még inkább propagálta a múzeum eszméjét, széles körű szervező- és gyűjtőmunkát folytatott a múzeum mielőbbi létrehozása, megnyithatása érdekében. A debreceni Városi Múzeum 1905. május 21-én, Csokonai halálának századik évfordulóján, meg is nyílt. Az új intézmény vezetője Löikovits Artúr volt, Péter Gábor, a régészet iránt érdeklődő vásárbíró, tiszteletbeli múzeumőrként tevékenykedett, Zoltai Lajos pedig fizetéssel bíró múzeumőr lett. Minthogy Löikovits nem rendelkezett a szükséges tájékozottsággal, Péter Gábor pedig közigazgatási teendőivel volt elfoglalva, a tényleges munkát Zoltai Lajos végezte. Zoltai nagy lelkesedéssel, ügybuzgalommal vetette bele magát a munkába, kapcsolatokat keresett és talált az akkori vezető múzeumi szakemberekkel, azok segítségét kérte, többek között Herman Ottóét is. Múzeumi munkássága különösen 1907 januárjától kezdődően teljesedett ki, amikor állandó jelleggel a múzeumhoz került. Jó szervezőnek is bizonyult, ezt tanúsítja 1909-ben készített és az ország más múzeumai számára is átvett Szervezeti Szabályrendeletek című munkája is. A múzeumban végzett munkájáról az évi jelentésekben részletesen beszámolt. 1911-ben új fórumhoz is jutott. Rábízták a Debreceni Képes Kalendáriom szerkesztését, ami ettől kezdődően magas színvonalú helytörténeti, néprajzi antológiává fejlődött. Múzeumi munkálkodásának kiemelkedő eseménye volt a Déri-gyűjtemény megszerzése. 1925ben egy, 1920-beli választási ígéret következményeként, Debrecenbe került Déri Frigyes gyűjteménye. A nagyszerű anyag új, méltóbb kereteket kívánt. Zoltai megkezdte a Déri Múzeum építésének előkészítését. Hosszas és kitartó, szívós munkát igényelt ez a feladat, ez a célkitűzés. Zoltai egymaga nem is bírta volna erővel, befolyással; besegítettek neki az országos hatóságok, szakemberek, különösen Visky Károly és már az intézményen belül is akadt segítőtársa, az 1922-ben a múzeumhoz került Sőregi János] személyében. Végre sok gond, fáradozás, munka után 1926-ban megkezdték a Déri Múzeum építését. Vele egyidőben, 1926. december 16-án, Zoltait a történeti kutatások és a művelődési élet szervezése terén elért eredményeiért a debreceni egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Talán ez volt Zoltai életében az egyetlen elismerés. Ezt is gyorsan, hamar egy nagy sérelem követte. Az elkészült, nagyszerű múzeumba igazgató kellett. Bár már elérte a nyugdíjkorhatárt, jól esett volna Zoltainak, hacsak jelképesen is, de egy-két évre őt bízzák meg az új intézmény, az általa létrehozott új múzeum igazgatásával. De nem így történt. 1929-ben, Zoltai Lajos nyugdíjazásával egyidejűleg, a felettes hatóság, a különben kiváló Ecsedi Istvápt bízta meg az igazgatói teendők ellátásával.
