Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Dankó Imre: Zoltai Lajos élete és munkássága

Bár Zoltai forma szerint nem volt soha a Déri Múzeum igazgatója, mi mégis első igazgatónknak tekintjük, a szervező, az alapító, az építő igazgatónak, akinek tényleges szervező, kutató és feldolgozó munkája teremtette meg múzeumunkat. Még 10 évig élt. Eléggé visszavonultan, de szorgos munkában töltötte napjait Bundi u. 15. sz. alatti lakásán. Élete utolsó éveiben is jelentek meg dolgozatai. 1939. augusztus 29-én halt meg. Egyéni élete sem alakult szerencsésen. 1889-ben kissé meggondolatlanul kötött házassága hamarosan felbomlott. 1902-ben kötött második házassága boldog volt ugyan, de gyerektelen maradt. Második felesége 1925ben elhunyt, s a magára maradt Zoltai 1926-ban, második felesége unokatestvérével újabb, immár harmadik házasságot kötött. Ahogy házasságaiból nem származott utódja, úgy vehetjük, hogy munkásságának sem maradt folytatója. Sok kiváló, nagyszerű eredményeket elérő termékeny történeti, régész és néprajzi kutatója akadt az elmúlt harminc évben Debrecennek, de egy sem akadt köztük, aki Zoltai hallatlan energiáját, munkabírását örökölve koncepcióit maradéktalanul magáévá téve, Zoltai munkáját továbbfolytatta és bevégezte volna. Zoltai hosszú élete során sok mozgalmas évet élt át. Csendesen munkálkodó, szerény természete visszatartotta attól, hogy a közélet élvonalába kerüljön. Történeti kutatásai pedig a múlt felé irányították figyelmét. Ez magyarázza azt, hogy haladó felfogása, széles körű ismeretsége és alapos tájékozottsága ellenére sem vett aktívan részt a helyi 1918-1919-es mozgalmakban, a Tanácsköztársaság munkájában, jóllehet az agrárszocialista mozgalommal, a helyi munkásmozgalommal mint hírlapíró többször pozitívan foglalkozott. * * * Munkássága ötrétegű. Elsőnek a hírlapírást említhetjük. A sajtó szolgálata hozzászoktatta a rövid, csak a lényegre mutató írásmüvek készítésére, olyannyira, hogy későbbi munkássága más területein is ezt a módszert, műfajt alkalmazta. Zoltai munkásságának második rétege a levéltárosi működés. Személyes kapcsolatba került a forrásokkal, számtalan addig ismeretlen adatot tárt fel, hasznosított, illetve helyezett régebbieket új megvilágításba. Az adatok szeretetét, megbecsülését hozta ebből a munkaköréből magával és tette munkássága alapjává. A levéltárost csak egy lépés választja el a történésztől. Zoltai elsőrendű történészalkat volt, szenvedélyes búvárlója a múltnak, olyan természet, aki a múlt nagyon is változatos arcát az adatok tömegének felsorakoztatásával kívánta megmutatni. Helytörténész volt, Debrecenből indult ki és Debrecenbe tért vissza. Kevés hűbb fia volt nálánál Debrecennek. Ahogy számtalan kisebb-nagyobb feldolgozásán áttekintünk, kirajzolódik előttünk egy Zoltai által igényelt, hatalmas Debrecen-monográfia képe. Ügy érezte, hogy egy ilyen hatalmas munkához nincsenek meg a szükséges előfeltételek, kutatások, és ezek elvégzését, megteremtését vállalta és teljesítette. A történész Zoltai, ahogy városunk történetének alig ismert részeit vizsgálta, a régészetnél kötött ki. Az olyan esetekben, ahol a múlt valóságát nem segített megragadni a levéltár, az írott adat, a régészet adta lehetőségekhez folyamodott. Nagy jelentőségűek a magyar középkorra vonatkozó ásatásai, amelyek során több hortobágyi középkori faluhelyet tárt fel, határozott meg. A középkori magyar falukutatás megindí-