Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

I. Önállóság a bevételek tervezésének, teljesítésének és érdekeltségi rendszerének a türkében. Az itt felmerült közgazdasági problémák

ses termék termelésére ösztönzi. Sokkal inkább így van ez, ha éppen az alacsonyabb árfekvés miatt az árkiegészítéssel dotált termékeknek van piacuk. Ezek és más tényezők hatását a tanács tehetetlenül szemléli, nem tehet mást. mint észleli, hogy a kiutalt árkiegészítések összege tovább növekedett, s emiatt az illetményadó és forgalmi adóból származó nettó bevétel ismét kevesebb a tervezettnél. Nézzünk meg két olyan vállalatot, amelyik évről évre nagy összegű dotációt vesz igénybe. Igénybe vett dotáció 1000 Ft-ban Vállalat neve 1961 1962 1963 1964 1965 Gázmű 7052 11 797 5250 Vasipari V. 2014 3315 4883 4 951 2833 Ennél a két vállalatnál az árkiegészítések olyan növekedése figyelhető meg, amelynek indokai csak a költségvetési év közben váltak ismertté. Az első nagyarányú dotációnövekedés és ezzel egyidejűleg bevételi csökkenés 1963-ban következett be. Az előző évben még 37 millió Ft folyt be a költségvetésbe. Az 1963. évi előirányzat 38,3 millió volt, a tényleges bevétel viszont mindössze 19.7 millió Ft-ot ért el. Az a sajátos ellentmondás áll tehát fenn. hogy a termelés szerkezetének kialakítása egyrészt a vállalat saját ügye, ugyanakkor ennek dotációval összefüggő negatív konzekvenciája a tanácsi költségvetést terheli. Debrecenben a forgalmi- és illetményadó-befizetés évente átlagosan 2,6 millió Ft-tal csökkent, ezzel ellentétesen az árkiegészítések évi átlagos növekedése 2,4 milliót tett ki. A két tényező egybevetése azt mutatja, hogy ezek a változások a költségvetésnek évi 5 millió Ft kiesést jelentettek. A vállalatok forgalmi- és illetményadó-bevételénél bekövetkező kiesést nem pótolja automatikusan az állami hozzájárulás növelése. A költségvetési hiányt más bevételi forrásoknál elért többletekből kell elsősorban fedezni. Ez viszont azt jelenti, hogy — a bevételi többletekhez fűződő érdekeltségi rendszer miatt — a tanács saját forrásai növelésének lehetősége is romlik, hiszen az itteni kiesés végső soron azt a bevételi többletet csökkenti, amelyik a következő időszakban saját forrássá válhat. 1963-ban a városi tanácsnak 3 millió Ft bevételi többlete volt a többi bevételi forrásból. Ezt a többletet azonban az elmondott kiesés teljes mértékben felemésztette. A megyei jogú városi tanácsok tényadatai ebben a bevételi forrásban nem mutatnak egységes képet. Miskolc és Szeged forgalmi adó és illetményadóból származó bevétele gyors ütemben növekszik. Debrecenben és Pécsett viszont zuhanásszerű csökkenés ment végbe. A Debrecenre elmondott tapasztalatokat tehát nem lehet általános érvényűeknek tekinteni.