Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

Bevezetésként

A saját forrás nagyságrendje és a vele szemben benyújtott igények közötti eltérés mindezekre választ ad. A tanácsi saját forrás iránti elvárás sokirányú. Támogatni kell a lakosság egészségügyi, kulturális ellátását, a közművelődési feladatokat, az ifjúság különböző célfeladatait, a sportot, a társadalmi szervek tevékenységét stb. Ezek mellett jelenik meg a helyiipar a maga szerény fejlesztési igényével. A saját erő felhasználása terén nem könnyű eldönteni, hogy a sok jogos igény közül melyik kerüljön kielégítésre. A vállalatfejlesztés igénye hátrányos helyzetből veszi fel a versenyt a többi célfeladattal! Sokkal inkább lejjebb kerül a rangsorban, ha az a veszély áll fenn, hogy a fejlesztés a tanács szempontjából nem kívánatos helyzetet teremt! Emiatt megnő a partnerfeladatok ázsiója, s háttérbe szorul a műszaki-technikai fejlesztés, amely pedig népgazdasági szinten elsőrendű feladat volna. Ilyen körülmények között olyan ösztönzőknek kellene működni, amelyek a tanácsot olyan irányba terelik, hogy ne elsősorban és nemcsak kizárólag a ma problémáival törődjön, hanem áldozzon a jövő jobb bevételi feltételeinek megteremtésére is. A vállalati átszervezések a tanácsot éppen ellenkező irányba terelik? Ez a probléma azonban az indirekt irányítási rendszerben sem oldódik meg. Arra kellene törekedni, hogy gazdasági intézkedéseket, gazdasági átszervezéseket gazdasági eszközökkel, ne pedig igazgatási, hatalmi módszerekkel oldjanak meg. Az átvevők fizessék meg az átvett eszközök értékét, ha ez nem lehetséges, térítsék meg az átadó tanács számára azokat az összegeket, amelyeket saját eszközeiből a vállalat fejlesztésére fordított. A szocializmus fejlődéséből adódóan e belső ellentmondás csakis ilyen módszerrel lenne felszámolható, mert az alapra kell építeni az igazgatási intézkedéseket és nem fordítva.