Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)
Bevezetésként
cselekvési lehetőséget biztosít ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak a részükre megállapított színvonal biztosításáról, másrészt módjuk volna más tanácsoktól eltérő mennyiségi ellátás biztosítására. A mennyiségi ellátással összefüggésben kellene olyan automatizmust beépíteni, amely a jogi önállóság mellett gazdasági lehetőséget s egyben cselekvési szabadságot biztosítana a városi tanács számára. Az ellátás minőségi színvonalának meghatározását az országos, a mennyiségi ellátás feletti rendelkezési jogot a helyi szervek hatáskörébe kellene utalni, s ennek megfelelően kellene működtetni az említett automatizmust is. A tanács költségvetési önállósága tehát mind a célok, mind az eszközök meghálál ozása terén viszonylagos. A célok és az eszközök központi rendelkezés által behatárolt önállósága olyan gazdasági és jogi meghatározottság, amelynek keretei nem léphetők át. nem helyes elmaradni azoktól, de azért azokon belül még többféle variációra van lehetőség. Ezek a variációk azonban nem alkalmasak arra, hogy a tanács a központi akarat döntése folytán bekövetkező objektív szükségletnövekedést kielégítse. A tanács gazdasági önállóságának a direkt irányítási rendszerben inkább jogi, mint közgazdasági tartalma van. A javaslatok kidolgozásának lehetőségét — miután azt szintre hozás, többféle tárgyalás stb. előzte meg — a költségvetés tanácsonkénti felosztását inkább jogi, az évközi átcsoportosítások lehetőségét pedig közgazdasági aktusnak lehet felfogni. Ezek után tekintsük át, hogy a tanácsi önállóságnak ebben az országos rendszerében Debrecen város milyen gazdasági alappal rendelkezik, előrebocsátva azt, hogy ennek vizsgálata nem a költségvetés nagyságrendjének alakulására, hanem a bevételek és az állami támogatás arányára ad választ. E tanulmány írásának idején a városi tanácsnak 7 helyiipari és 7 kommunális szolgáltató vállalata van. A városban teljesít befizetést 23 kisipari termelőszövetkezet, 12 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 5 tszcs. Debrecenben a lakosság adóbefizetéseiből közel 20 millió forint származik. A költségvetési intézmények kiadásai — kivéve a piacot — nagyobbak a bevételeknél. Ez a gazdasági bázis a II. ötéves terv időszaka alatt nem állandó. Részben kormányzati, részben helyi intézkedések következtében a tanácsi vállalatok köre szűkült. Központi intézkedés folytán elkerültek a városi tanácstól a kereskedelmi vállalatok, majd helyi intézkedés alapján a sütőipari és egy könnyűipari vállalat. Az átszervezés mindig olyan vállalatokat érintett, amelyek a legjobban akkumuláltak. Nem nehéz levonni tehát azt a következtetést, hogy az átszervezések indítékai között anyagi jellegű okok is szerepeltek. Azt hihetnénk, hogy ezek az átszervezések egyszerű igazgatási vagy gazdaságszervezési aktusok, s mivel a termelőegységek eszközei társadalmi tulajdonban vannak, mind a népgazdaságnak, mind az ezeket eddig irányító tanácsnak közömbös, hogy az átszervezés után ezek az egysegek majd kinek az irányítása alatt működnek. Ez azonban csak felszínes magyarázat. A dolgok mélyén nagyon is komoly problémát, ellentmondásokat, sőt a fejlesztést is gátló tendenciákat fedezhetünk fel.