Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)
Bevezetésként
vek felelősek, ellenkezőleg, azt vallom, hogy részük és tennivalójuk van azokkal kapcsolatban a tanácsoknak is. Helytelen lenne kritikai megjegyzéseimet az irányító szervek munkájának átfogó bírálataként fogadni, sokkal inkább hasznosabb felhasználni abból mindazokat, amelyek a fejlődést elősegíthetik. A tanulmány elkészítése idején a gazdasági irányítás új rendszerére való áttérés irányelvei, a végrehajtás érdekében kiadott jogszabályok nagyobb része már ismert volt. Befejezésre pedig már az új gazdasági mechanizmus első hónapjainak elmúltával került sor. Ez a körülmény azonban nem teszi feleslegessé a téma kifejtését, mert egyrészt a mechanizmus irányelveinek gyakorlati megvalósítása hosszú időt igényel, s nagyobbrészt későbben kerülhet sor az általam feltárt problémák esetleges megoldására, másrészt a megvalósítás során a mostani elképzelések finomításra kerülhetnek, s szükség lehet olyan témák megoldására is, amelyekkel — a jelenlegi ismereteim birtokában — még nem számolhatunk, de amelyek némelyikét ez az értekezés érinti. A tanácsok megalakulása óta egy kétségtelenül termékeny, a tanácsok hatáskörét növelő tendenciájú vita folyik a tanácsok jogkörének bővítési lehetőségeiről, arról, vajon az államhatalom helyi szervei rendelkeznek-e azzal az önállósággal, amely a tanácstörvényből következik, s amely megfelel az ország gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésének? A vélemények általában nem voltak egységesek. A tanácsoknál azt vallották, hogy nincs a tanácsoknak elegendő jogköre, hogy sokszor apró részletkérdésekben is korlátozzák őket. Máshol pedig — ezek elismerése mellett — volt olyan vélemény is, hogy a tanácsok a jelenlegi funkcióikat sem tudják megfelelően ellátni, ezért előbb meg kell őket erősíteni és csak ezután lehet a jogkörüket szélesíteni. A vita azonban mégiscsak előbbre vitte a dolgot, mert bár a tanácsok soha nem tudták azt elérni, hogy valamennyi javaslatuk, az önállóság növelésére vonatkozó minden elképzelésük teljes egészében megvalósuljon, az elmúlt évek során hatáskörük, önállóságuk mégis egyre inkább növekedett. Különösen nagy véleménykülönbségek voltak a tanácsok gazdasági hatásköre, önállósága tekintetében. A tanácsrendszer megszületésekor számos olyan intézmény, vállalat került a tanácsok irányítása alá, amelyek megelőzően valamelyik minisztériumhoz tartoztak. A helyi igényeket kiszolgáló szervek általában a tanácsokhoz kerültek, az országos jelleggel működő vállalatok, intézmények viszont -a tárcák irányítása alatt maradtak. Természetesen nem valósult ez meg töretlenül, kivételek mindkét oldalon előfordultak. A vállalatok és intézmények irányításának ez a megosztása nem ment végbe teljesen következetesen. A döntésnél szóhoz jutottak szubjektív elemek is, s éppen ebből következett, hogy ezt az elhatárolást nem tekintették véglegesnek sem a minisztériumok, sem a tanácsok. Az volt az általánosan elfogadott elv, hogy a helyi anyagból, helyi ellátásra dolgozó vállalatok és a helyi szükségleteket kielégítő intézmények tartozzanak a tanácsok irányítása alá, az országos ellátásra termelő vállalatok pedig maradjanak továbbra is minisztériumi irányítás alatt. A tanács apparátusa az átszervezéskor még nem volt erre a feladatra felkészülve. Teljesen indokoltnak látszik ezért, hogy a vállalati irányi-
