Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

Bevezetésként

BEVEZETÉSKÉNT A közgazdasági irodalom nem gazdag a tanácsi költségvetés és az azokkal összefüggő jelenségek feltárását tartalmazó közgazdasági dolgozatokban. A megyei jogú városok városgazdálkodásának témáját sem dolgozta még fel senki. Talán ennek tudatában is kísérlem meg — a II. ötéves terv időszakát alapul véve — főleg Debrecen megyei jogú város költségvetései és zárszámadásainak adatai alapján bemutatni a megyei jogú városi tanácsok tervezési és gazdálkodási munkájában hosszú évek óta tapasztalható közgazdasági problémák közül azokat, amelyek megoldásra várnak. Szeretném leszögezni, hogy nem egy város, nem is a megyei jogú városok gazdálkodásának elemzése a célom. Nem akarom ezeknek a költségvetéseknek teljes keresztmetszetét adni. Nem vállalkozom a tervezési és gazdálkodási módszerek rendszerének teljes bemutatására sem. Ellenben a költségvetések és beszámolók számadatai mögül szeretném a leglényegesebb problémákat feltárni, s azokra ráirányítani a figyelmet. Számítok rá, hogy az egyes problémákhoz kapcsolódó nézeteim nem találkoznak majd az irányító szervekben dolgozó egyes gyakorlati szakemberek egyetértésével. Abból az alapállásból indulok ki, hogy egy gyakorlati közgazdásznak feladata, hogy a rendelkezésére álló adatok sokoldalú elemzésével tárja fel a számok mögött meghúzódó lényeget, az ellentmondásokat is. s mutasson rá azok feloldásának szükségességére és módjára. Az előre^haladást nem a pozitív vonások túlhangsúlyozása, hanem az akadályozó tényezők feltárása segíti elő. Nem tagadom az eredmények kiemelésének fontosságát, már csak azért sem, mert ezek megőrzése és továbbfejlesztése érdekében szükség van az elismerő szóra. Szeretném éppen ezért előrebocsátani, hogy nagyra értékelem azt a törekvést, amelyet a tanácsok gazdasági helyzetének megszilárdítása, hatáskörének bővítése érdekében éppen azok a szervek fejtettek ki, amelyeket a kritikai megjegyzések érintenek. A tanácsok megalakulása óta a tanácsnál dolgozom. Alkalmam volt látni, hogyan terebélyesedett ki a tanácsok jogköre, hogyan tudták gazdasági eszközeik hatékony feltárásával egyre eredményesebben ellátni állami feladataikat. A jogos elégedettség és elismerés mellett — úgy érzem — van létjogosultsága a kritikai megjegyzéseknek is. Nem állítom, hogy a költségvetések és beszámolók számadatai mögött meghúzódó folyamatok, események között fellelhető negatív vonásokért kizárólag a felső szerzi