Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

1707—1709 között a Dorogra kivetett dioa-k száma 608,2 (1 dica 2 frt-tal számolva, 1216,4 £rt.)

41 A hajdúközösségeken belül a katonai hozzájárulást kinek-kinek vagyona szerint a belső telkek, a szántóföld, az állatállomány és a munkaképes családtagok száma alapján vetették ki. Nem volt közömbös ezért az egész közösség számára sem az adóalanyt jelentő családok számának csökkenése, vagy szaporodása. Befogadták a betelepülő jobbágyokat kezdetben azért, mert kevés volt a katonáskodó hajdúk mellett a mezőgazdasági munkát végző munkaerő, később pedig a megfogyatkozott lakosság kiegészítésére. A tiszántúli és a dunántúli hajdútelepek nagy vonzóerőt gyakoroltak a környező falvak jobbágyelemeke.

42 A beköltözés és elvándorlás folyamata változó erősséggel folyt. Lényegében a beköltözés mindég igen előnyös volt; megfelelő mennyiségű adó lefizetése lejében mindig könnyen akadt szabad föld az idegen számára. A jobbágyokon kívül nemesek és városbeliek is gyakran költöztek hajdúk közé. Miután a faluhatár közös használatában semmi különbség nem volt a hajdúk és beköltözőitek között, a hajdúkkal együttélő jobbágyok és városbeliek utódai külön adománylevél nélkül is hajdúkká válhattak.

4:! A beköltözés méreteire és hatásaira utal még, hogy 1720-ban a földbirtokosok közölt a hajdúvárosokban 241 új földbirtokkal rendelkező személy neve található. Elegendő néhány év és a jövevény akár igen jelentős mennyiségű földet is bírhat. A változó erősségű demográfiai hullámok, a XVIII. sz. elején végül is a lakosság számának fokozatos növekedéséi. eredményezték/'

4 A népességnövekedés által támasztott igények, mint már fentebb láttuk a mezőgazdaság alkotó elemeinek eddigi állapotát megzavarták a növekvő állatállomány mellett a földművelés egyre jelentősebb szerephez jutott * * * A XVIII. szd-ban jogilag négy társadalmi réteget lehet megkülönböztetni a hajdúk társadalmában: ősi hajdú, armalista nemes, libertinus és inquilinus. A területen belül az országos és hajdú nemesek ugyanazon jogokkal rendelkeztek, elzálogosított birtokaikat törvényes úton visszakövetelhették, szavazati joggal rendelkeztek és bármilyen tisztségre választhatók voltak. A libertinusok nem nemes jövevények voltak, akik anyai, vagy feleségi iogon szereztek birtokot a város határában. Választójoggal rendelkeztek és választhatók voltak. Birtokjogaik megegyeztek a nemesekéivel. Az inquilinusok elvileg csak földbérlettel rendelkeztek, gyakorlatilag birtokaikat örökíthették is, ha a föld után járó adót megfizették.

4

"' Poór János 1702-ből a dorogi lakosság telekszerinti tagozódásáról, ennek alapján a társadalmi differenciálódásról adatokat közölt/'

0 A szabadfoglal ás e.s rendszerű földbirtoklási mód mellett azonban a teleknagyság, illetve a szántóföld megoszlása szerint felállított kategóriák nem tükrözhetik a valóságos vagyoni helyzetet, annál inkább nem, ha mint Dorog esetében is a gazdasági élet döntő eleme az állattenyésztés. Sajnos, a források hézagossága miatt az állatállomány megoszlása szerinti kategóriákat nem közölhetjük, ezért megnyugtató megállapításokat nem tehetünk a XVIII. sz. eleji társadalmi tagozódást illetően. 1715—20-ban a lakosság megművelt föld szerinti megoszlása:

47 köbölös 1—4 5—9 10—19 20—29 30—39 40—49 50—99 100 Í715 4 4 12 8 55 3 2 1720 1 7 3 7 5 6 13 4