Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
esik szó 1720-ban Juga Mihályról, - Szakái Miklós, de különösen Balog István viszont jelentékenyen megnövelte megművelt területének nagyságát. Az 1720. évi sor élén állók közül Moldány István, Ujjas János, Lakatos János és Gyapjas Péter neve más forrásainkban eddig egyáltalában nem fordult elő (más keresztnévvel sem). Iszály István nevével is csak az 1715. évi összeírásban találkoztunk először, akkor azonban még csak 50 köblös földje volt. Az új családok fölbukkanása jelzi, hogy Hajdúdorog népességgt a XVIII. század első évtizedében a kedvezően alakuló természetes szaporulaton kívül jelentős bevándorlások is növelték. A kiváltságolt hajdúváros kedvezőbb életfeltételei közeli s távoli vidékek jobbágynépességét egyaránt vonzották. Az új jövevények egy része Erdélyből és az északkeleti megyékből érkezett, bizonyság rá az Oláh és Orosz nevű családok elszaporodása. Az egyenként vagy kisebb rajokban beköltözőket a város szilárd magyar többsége azonban mindenkor gyorsan átformálta és nyelvében észrevétlenül magyarrá tette. Ebben a görög katolikus vallás ószláv liturgikus nyelve sem jelentett akadályt, hatása legfeljebb egyes keresztnevek és a keleti szertartásból kialakult, más népeknél is honos népszokások elterjedésében jelentkezett/ 1 ' 1 A névsorok gyakori változásaira a beköltözések azonban csak részben adnak magyarázatot. Sok más tényező is közrejátszott, hogy egy-egy család föl-, vagy letűnt, sorsa kedvezően vagy rosszul alakult. Elég volt egy nagyobb gazdasági csapás vagy a családfő váratlan halála és a fiúgyermekek felnövéséig a család máris eltűnt az összeírásokból. Ahol meg csak leánygyermekek maradtak, a név végleg elenyészett. A korabeli egészségügyi viszonyok mellett a legtöbb betegség ellen nem volt védekezés és a halál az életerős embereket is egyik napról a másikra könnyen elragadta. Még nagyobb volt a pusztulás egy-egy járvány alkalmával. A XVIII. században a pestis, a XIX. században a kolera száguldott át az országon és tarolta le öttíz év népszaporulatát. Mellettük kisebb helyi járványok évenként felbukkantak s különösen a csecsemők és fiatal gyerekek közül ragadtak el számos áldozatot. Hajdúdorogot sem kímélték a járványok. Az első, amelyről viszonylag pontos számszerű adatokkal rendelkezünk, az 1738-ban kezdődő és 1743-ig grasszáló pestis, mely az országban mintegy 200 000 embert, az akkori népesség 5%-át pusztította el/ 5 Városunkban az első halálesetet a Károlyi család levéltárában levő összesítések 46 szerint 1739. december 8-án jelentették, amikor Orosz Andrásné 40 éves asszony- esett a „mirigy" áldozatául. December 15—26 között hiányoznak a jelentések, majd 1739. XII. 27—1740. I. 15-ig 95 halottat soroltak fel. Ekkor az összeírásoknak újból végeszakad, de úgy tűnik, mintha ez az első szakasz nem lett volna túlságosan heves. (Naponta 5—6 halálozást jelentettek.) Annál súlyosabb veszteségeket okozott a második hullám, mely 1740. június 18-án tört ki és szeptember 15-én szűnt meg, immár véglegesen. A pestis ezalatt összesen 434 lakost ragadott el, a legtöbbet júliusban és augusztus első felében. A részletes feljegyzések adataiból a járvány borzalmai leplezetlenül kibontakoznak. .Majd minden család elvesztette egy-egy közeli hozzátartozóját, de olyan is akadt, ahol a pestist csak egy-egy családtag élte túl. Tragédiák sora játszódott le olykor néhány nap alatt, mint Szakái Jánosé, aki 1740. január 5-én hét éves János fiát, január 6-án az öt éves Sárát és tíz éves lányát, január 11-én 13 éves Kata lányát, másfél éves fiát Miklóst, egy éven aluli fiát Andrást, végül január 15én 17 éves fiát, Györgyöt vesztette el, rövid tíz nap leforgása alatt hét gyermekét ragadta el a „fekete halál". Ehhez hasonló pusztítás más családokat is sújtott. Fennmaradt kimutatásaink szerint összesen 537 volt a pestisben meghaltak száma, ennél azonban többet kell vennünk, mert 1740. január 15-től jelentéseink
