Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
fordulásuk esetén több-kevesebb valószínűséggel következtethessünk a családok továbbélésére. A névanyag összevetése során az 1702. évi összeírásban mindössze két családnevet sikerült megtalálni, Csonka Éliás és László János birtokos hajdúkat. 1707-re azonban e két családnév is eltűnt s ekkor már csupán néhány Rácz nevű család mondhatta el magáról, hogy az 1616. évi adománylevélben felsoroltak leszármazottja bár azonosításuk meglehetősen nehezen bizonyítható. A vizsgálat eredménye tehát eléggé negatív s amellett szól, hogy az 1616. évi oklevél rác katonái nem telepedtek le véglegesen Hajdúdorogon, a névsorban szereplő családok túlnyomó része a XVIII. század elején a városban már nem fedezhető fel.* Ez természetesen visszavezethető a XVII. század mozgalmas hadieseményeire is, amelyektől nemcsak Hajdúdorog, de a szomszédos városok is sokat szenvedtek. Az 1660. évi Szejdi-járás sokszor eltúlzott méretű pusztításai mellett 36 az 1676. évi kuruc támadásról olvashatunk különösen riasztó híreket. Nánás ekkor például állítólag 10 évig lakatlanná vált, igaz viszont, hogy a következő évben már hallattak magukról és a Habsburg király segítségét kérték az újabb kuruc támadások visszaverésére. 37 Bár e portyázó seregek kétségtelenül jelentős pusztulást okoztak szerte Szabolcs megyében és a Hajdúságban, egyedül ezzel nem lehet indokolni az állítólagos 40—72 000 főnyi népesség ijesztő megfogyását, csaknem teljes kipusztulását. A tetemes anyagi károkat nem szabad összetéveszteni az emberveszteségekkel, forrásaink maguk is többször utalnak egy-egy helység népességének elfutására, majd visszatérésére. Ez látszik valószínűnek Hajdúdorog esetében is. Ha Deli Száva katonái sem ülték meg, valószínűleg régi lakosainak egy része települt vissza 1616. és 1632. között, feltöltve soraikat privilegizált hajdúkkal, kikkel együtt megvetették a hajdú város alapjait. Jelentős számban kellett érkezniök, ha 1632-ig a korábban pusztaként adományozott Dorogból ily rövid idő alatt oppidum, azaz mezőváros sarjadt. ///. „Demográfiai forradalom" Hajdúdorogon A sok tekintetben homályos, ellentmondó adatokkal és eseményekkel tarkított XVII. század után Hajdúdorog történetében is a fellendülés új korszaka köszöntött be. Megszűnt a török fenyegettetés veszélye s a Rákóczi szabadságharc hadakozásainak elmúlása után a népességfejlődés ívét csak egy-egy járvány törte meg. A város népességszámának alakulását tulajdonképpen a XVIII. század elejétől követhetjük végig napjainkig és ennek kiindulópontja az a már idézett összeírás, amelyet 1702-ben és 1707-ben az adózók számbavétele érdekében készítettek. Adataik sok tekintetben kiegészítik egymást, részletes feldolgozásuk és összehasonlításuk ezért mindenképpen hasznosnak látszik. Az 1702. évi összeírás elkészítésének fő célja az ősi hajdú jogon a városban lakók, illetve a későbbi jövevények különválasztása volt. Nincs pontos támpontunk annak eldöntésére, mi volt a megkülönböztetés alapja s valószínű, hogv inkább csökkenteni, mint növelni igyekeztek a privilegizált hajdúk számát. Az bizonyos, hogy az összeírásba nem kerültek be a zsellérek, szolgák és cselédek s feltűnő, hogy Hajdúdorogon egyetlen iparos sem. Végeredményben összesen 90 családfőt vettek számba, kiknek pontosan fele ,,proprietarius", vagyis a privilegizált hajdúk leszármazottja, másik fele „libertinus" azaz később bevándorolt szabados volt. A két csoport névsorát nem az eredeti sorrendben, hanem birtokuk nagysága szerint