Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

feudális függés alól szabadulni kívánó jobbágy tömegeket",

30 akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a hajdú városok népessége kezdettől fogva vegyes volt, a letelepített hajdúk mellett egykori lakosságuk és az új jövevények is ott éltek. Pontos arányok ismerete nélkül nehéz meghatározni akár egyik, akár másik népréteg súlyát, későbbi 50—50 százalékos arányuk a XVII. században a hajdúk javára kevéssel kedvezőbb is lehetett. Ez esetben sem számolhatunk azonban családtagjaikkal együtt 4—5000 főnél többet, ami azt jelenti, hogy a hét szabadalmazott hajdú városban Bocskai telepítései során nem 10 000, hanem csak mintegy 1000 hajdúvitéz és családja lelt otthonra, a többiek más helységekben telepedtek

31 meg vagy eredeti lakóhelyeikre tértek vissza. A hajdúság későbbi mozgolódásai, az 1607. évi kassai táborozás és hadbaszállás is azzal volt összefüggésben, hogy az adományozás szavai holt betűk maradtak. Bocskait hirtelen halála meggátolta, hogy a telepítést befejezze, a jelentkező nehézségeket megoldja ós elhárítsa. E meggondolások Hajdúdorog történetével kapcsolatban is jelentkeznek. Az egyetlen biztosnak látszó támpont Thurzó György 1616. július 4-én kelt újabb adománylevele, melyben a tokaji várhoz tartozó s pusztán álló Dorogot a Deli Száva lippai kapitány vezetése alatt álló rácoknak adományozta.

32 Az eredeti oklevél a katonákat név szerint is felsorolta:'

13 Dely Szawa kapitány Georgius Castrametator Lazarus Nagy de Holousz Paulus Szakmary Petrus Rakomazy Nicolaus Lazio Grcgcrius Bachmegiey Michael Wercs Lucas Sargha Emericus Racz Georgius Herman Ladislaus Feny Thomas Leczy Ladislaus Theömeöswary Tankul a Racz Gabriel Racz Nicolaus Chionka Szobotha Chiomay Stephanus Racz A névsor meglepetése, hogy Deli Száva rác vitézei ezúttal is magyar hangzású neveket viselnék, csupán, a „Rácz" családnevűek esetében igazolható távoli délszláv eredet. Az ugyancsak magyaros formában megjelölt származási hely Bácsmegyei Gergelynél és Tömösvári Lászlónál is jelezhet délszlávokat, de éppen úgy lehetnek onnan menekült magyarok is. Mindkét esetben a névadás magyar környezetet sejtet vagy arra utal, hogy e „rácok" már magyarul beszéltek. Semmi hasonlóság nem mutatható ki a defter jellegzetes délszláv neveivel — a keresztnevek nagy része sem vall ortodox rítusra.

34 Fölmerül azonban az a kérdés is, vajon a kiváltságlevélben szereplő családok valóban megtelepedtek-e Hajdúdorogon? A válaszadás érdekében elsőnek megvizsgált 1632. évi oklevélből nem derül ki semmi bizonyos. Több reménnyel kecsegtet az 1702. ós 1707. évi összeírás névsoraival való összehasonlítás,

30 hiszen közülük az első éppen a törzsökös hajdúk számának pontos megállapítása érdekében készült. Bár a közben eltelt csaknem évszázadnyi idő alatt sok minden megváltozott és a lakosság részben ismét kicserélődött, legalább néhány névnek elő kellene bukkannia az időközben megsokasodott családfők között. Az olyan gyakori nevek, mint névsorunkban a „Rácz", ezúttal sem tekinthetők döntő bizonyítóknak, a többi azonban szerencsére elég jellegzetes ahhoz, hogy elő•L

L 51