Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

nem. (Ekkor töröknek természetesen még nyoma sem volt a megyében.) 1549-ben azután 60 rác portát is összeírtak, de mindkét esetben feljegyezték a helység kettéosztottságát.

b Hozzá kell tenni, hogy Kenézlö később is az egyetlen helység Szabolcs megyében, ahol a délszlávok nyomai a névanyagban mindvégig kimutathatók. Ez bizonyítja, hogy a dikális összeírások készítői önkényesen nem változtatták meg a családneveket. Dorogon viszont sem ekkor, sem később délszláv jellegű családnevet nem találtam, sőt névanyagunkban még a Rácz családnév is ritka volt. (Egyéb idegen hangzású név — szlovák, ruszin vagy román beköltözésekre valló — azonban előfordult néhány.) A defter mellett szól viszont, hogy az 1581. évi urbárium a helység lakóit szintén rácoknak nevezte — majd ezután következett à már közölt, magyar neveket tartalmazó felsorolás. Ezek együtt, valamint a Brankovics délszláv telepítéseiről szóló — azóta cáfolt és inkább másoknak tulajdonított — közlések táplálták azt a véleményt, hogy Dorogot a XVI. században „délvidékről felhúzódott szerbség" lakta. Karácsonyi János a defter névanyagát meg egyenesen perdöntő bizonyítéknak tekintette tétele igazolására, miszerint a görög katolikus magyarok mind idegen eredetűek.'

6 Nem akarok homályos eredetkérdésekbe bonyolódni, de a Karácsonyi érvelésében oly fontos szerepet játszó defter szavahihetőségét mindenesetre meg kell kérdőjelezni. Más forrásaink alapján határozottan az rajzolódik ki, hogy Dorog népessége a XVI. század közepén magyar volt. Miért került az urbáriumba a „rácok" megjelölés — nehezen eldönthető, bonyolult népességtörténeti vizsgálódásokhoz vezetne. Lehet, hogy csak vallást, talán foglalkozást, esetleg távolabbi népi származást jelölt.

17 Ezzel a sokrétű kérdéssel 1616-ban és később is újra szembekerülünk, a végső választ azonban Dorog népe már rég megadta, amikor mindig is magyarul beszélt s magát magyarnak vallotta. De mindez a múlté. . . 1594-ben lezárul Dorog történetének első szakasza, munkás hét évszázada. Szabolcsba 10 000 tatár tört be és kegyetlenül végigpusztította a megye falvait és városait. Időlegesen puszta lett Dorog is, lakói szétfutottak. 1598-ban ugyan már ismét 22 házat írtak össze, 1600-ban azonban újra „deserta" elhagyott, kifosztott helység, annyi más társával együtt. Mégsem szabad azt hinnünk, hogy a népesség folyamatossága itt vagy Szabolcs megyében bárhol is végleg megszakadt. Sok kis falu ugyan nem éledt újra, lakói a védettebb városokba húzódtak, de a helységek többségében rövidesen újra megindult az élet.

18 Dorog sorsa azonban másként alakult. //. A hajdú szabadság viselői Bocskai 1605-ben kibocsátott korponai adománylevelében Dorog is ott szerepelt a hajdúság letelepítésére kijelölt szabadalmazott helységek között. Ez a nagy politikai érzékre valló gesztus lényegében megoldotta a korábban oly sok zavart és gondot okozó hajdú-kérdést, ugyanakkor döntően befolyásolta városunk fejlődésének újabb korszakát is. Bármily sok feldolgozás látott napvilágot a hajdú-telepítés lefolyásáról, bármennyire egybehangzóan adják elő végrehajtásának részleteit — Hajdúdorog népesedéstörténetének vizsgálata során számos megoldatlan kérdés is felmerült. Tisztázásuk nélkül sok részlet homályban maradna, azért az új korszak kezdetén kissé ki kell tokintenünk Hajdúdorog falai közül és meg kell vizsgálnunk a hét hajdú város telepítésének körülményeit. 4 4M