Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Marko Kriszta, Simon Gyura, Niko Szerczc, Dimitri Lucsik, Miihál Lucsik, Tomas Pánit, Milanik Popovik, Lacska Hovanik, Mátyás Popovik, Lucs Szebonik, Maci Adanik, Elis Adanik, Mehik Peter, Sztoján Mlkovik, Vigán Nikola, Eljás Rozik, Jovan Kecsik, Hranko Roszik, Laczkovik Ilia, Mihál Popricsik, Berton Kovács, Lukács Rozik, Tódor Radonik, Dimitri Lázár, Ják Rákit, Boda Radol, Bora Törik, Drága Laczkovik, Nikola Glohák, Toter Topár, Krisno Mihál, Oláh Simon, Gyurka Komota, Orosz János, Orosz Tamás, Vég András, Orosz Simon, Szabó György, Vén M., Vanda Simon, Kis János, Sándor László, Vinét János, Orosz Egyed, Peták János, Lázár Tomás, Szabó Pál, Bori András, Öz Demeter, Virág György, Bocskos Mihály, Malko János, Orosz János, Orosz Demeter, Becsenicze Mihály, Moltén Vidacs, Gsadó Demeter, Bodkos György, Torkos Mátyás, Péter Má. . . , Mlonik Mihály, Sebes János, Orosz János, Dudás László, Mihály T., Kozma A., Orosz Tomás, (Szűcs Mátyás), (Gyurku Tót), (Kozma Bocskos). Az utolsó három, zárójelbe tett névvel együtt a családok száma 70-re emelkedik. A közölt nevek alapján (különösen ha a bizonyára rosszul olvasott szóvégi -k helyett következetesen -cs betűt helyettesítünk) Dorog jórészt délszláv lakosságúnak tűnik. A dikális összeírásokban és az urbáriumban szereplő családok csaknem teljesen eltűntek és helyettük tőrölmetszett rác nevek bukkantak fel. Mintha a helység népe hirtelen kicserélődött volna ós a más falvakba húzódó magyar lakosság helyét menekülő délszláv jövevények foglalták volna el. Különösen a névsor elején sorakoznak egymás után teljesen idegen hangzású család- és keresztnevek, amelyek egészen friss betelepülést sejtetnek, ahol még a magyar környezet átalakító ereje sem érvényesült. Ha a defter névanyagát az ugyanazon évben készült 1572. évi dikális összeírásban felsoroltakkal összehasonlítjuk, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a két névsorban teljesen azonos név mindössze 8 található (Szabó György, 2 Orosz János, Peták János, Szabó Pál, Virág György, Orosz Demeter és Simon György. A Peták név csak 1574-ben került elő, 1572-ben a névsor ugyanazon helyén Pataky János volt olvasható. A defterben szereplő alakváltozatot fogadtam el.) A defterben felsorolt 70 névből tehát 62 nem volt be(nne az egyazon évből származó dikális összeírásban, ennek 43 családfője közül viszont 35 a defterben nem szerepelt. A két névsor között mutatkozó érthetetlen különbséget az sem enyhíti, hogy néhány gyakori családnév (Kovács, Oláh, Kis) más-más keresztnévvel mindkettőben akadt. Mint előzetes vizsgálatainkból kiderült, a defterben feltűnő rác és magvar családnevek sem a korábbi, sem a későbbi dikális összeírásokból, sem az urbáriumból nem kerültek elő. A névsorok különbözőségének okát keresve meglehetősen nehéz választ adni a kérdésre, mi okozta a négyszáz évvel ezelőtt készített összeírások jelentős különbségeit? Föltűnő ebből a szempontból, hogy a defterben ugyancsak nagyrészt délszláv nevű családokkal szereplő Varjason a dicalis összeírások szerint szintén csak magyarok laktak és igen nagy különbségek voltak megfigyelhetők több környező helység (Pród, Sima, Szegegyház) összehasonlított névanyaga között is. Megkönynyítené helyzetünket, ha a defter csak többletként tartalmazna egy csomó rác nevet, de feltüntetné a magyar részről készített dikajegyzékekben állandóan szereplő, újra meg újra visszatérő jobbágyokat is. Ez esetben ugyanis azt a magyarázatot adhatnánk, hogy a török defterdár 1572-ben egy időlegesen Dorogon tartózkodó rác csoportot foglalt a fejadó-összeírásba, akiket a magyar dikátor nem talált ott vagy nem tudott összeírni. Elképzelhető azt is, hogy magyar és török részről egyaránt csa'.; a helység egy részét vették fel. Erre Kenézlő esetében példát is idézhetünk, ahol 1543-ban a rovó megjegyezte, hogy csak a magyarok 2 portáját írta össze, a rácokét