Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

pott mentesítést az országos adó fizetése alól. — Föltűnt továbbá, hogy a féltelkes jobbágyok a dikális összeírásokban általában már csak egyszer-kétszer fordultak elő, egyedül Fodor János szerepelt háromszor. Jelentős részük tehát többnyire nem került az adózók közé. Még rosszabb a helyzet a zselléreknél. Az urbáriumban felsorolt 10 családfő közül csupán egy: Szerémi Lázát található meg egyszer, az 1578. évi dikális összeírásban. Virág Gergely zsellért nem azonosíthattam Virág Györggyel, aki 1572-ben, 1574-ben, 1578-ban, és 1588-ban egész porta után fizetett adót. Érthetetlen, miért nem szerepelt az urbáriumban. Más keresztnévvel ugyancsak több Szabó, Kis, Orosz, Oláh, Szűcs nevű család fordult elő valamelyik dikális összeírásban — Dobos vagy Huszár nevű azonban egyikben sem akadt. Végül a 28 elhagyott telek felsorolt egykori tulajdonosa közül csak kettő található meg a korábbi dikális összeírásokban: Szabó Lázár 15

7

2-ben, Boja Mihály 1572-ben és 1574-ben rendelkezett egész portával — esetükben tehát igazolható, hogy egykor valóban Dorogon éltek. Egy név, Oláh Jánosé, fölbukkan 1588-ban, róla tehát feltételezhető, hogy telkére visszatért. A többi 25 családdal azonban a dikális összeírásokban sehol sem találkoztunk. Sok közöttük az Orosz, Tóth, Oláh, Rácz, Török nevű, 8 ez is jelzi, hogy jórészt nem meggyökeresedett lakosokról, hanem az ország északkeleti megyéiből érkező jövevényekről van szó, akik nem tudtak Dorogon gyökeret verni s rövidesen odébbálltak, esetleg eredeti származáshelyeikre tértek vissza.

11 Mások a helységben honos neveket viseltek (Pap János, Nyilassi János, Szűcs János) és valószínűleg egy-egy telkes jobbágy fiai vagy testvérei voltak. Telküket föltételezhetően igaerőhiány miatt hagyták el, lehetséges, hogy visszatértek a szülői házba vagy más helységben kedvezőbb körülmények között kezdtek új életet. Ez a kissé hosszúra nyúlt, részletes elemzés

12 megismertetett Dorog első lakóival és meggyőzött a népesség folyamatosságáról 1565 és 1588 között. Gondolatmenetünk követése némi betekintést engedett a történeti kutatás műhelytitkaiba is: töredékes forrásainak alapján csak a különböző jellegű adatok összevetésével érhetünk, el megbízható eredményeket, tárhatjuk fel a távoli múlt népességére vonatkozó részleteket.

1

'

1 A névsorok tanulmányozása abból a szempontból sem volt haszontalan, mert ily módon egy-másik dorogi család eredetét talán sikerült a XVI. századig visszavezetni. Persze e tekintetben nagy nehézséget jelent a gyakori családnevek azonosítása: Szabó, Kis, Orosz, Szűcs, Tóth, Pap, Oláh, Nagy nevű család mindenfelé sok élt és bármelyik későbbi bevándorló is lehet. Ha azonban teljes bizonyosság nem is érhető el, azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy a XVI. századi összeírások névsoraiban előforduló nevek közül a Dorogi, Hodászi, Kis, Molnár, Nagy, Oláh, Orosz, Pap, Pócsi, Rácz, Simon, Szabó, Szűcs, Vajda és Virág családnév Hajdúdorogon a XVIII —XIX. században és jórészt ma is megtalálható. Közben persze sok név átformálódott vagy megváltozott, amit nem tudunk nyomonkövetni. így könnyen lehetséges, hogy a később Belya, Bela formában előforduló család a XVI. századi Boya név folytatója. Annyi mindenesetre nagyon valószínű, hogy a Bocskai-féle adományozással kezdődő új korszakban, a születő hajdúvárosban Dorog időlegesen más helységekben húzódó, de később visszatérő népességének egy része is helyet kapott. Részletes vizsgálatainknak végül még egy nyomós oka volt. Dorog népének múltjával és eredetével kapcsolatban az eddig kialakult egységes képet ugyanis egy 1572-ben végrehajtott török adóösszeírás adatai alaposan megzavarják és egy csomó, eddig nem érintett problémát vetnek fel. A defter szerint ugyanis Dorog lakosai egészen mások voltak, mint az eddig megismertek. Erről a Velics által sok hibával közreadott névsor tanúskodik:

1

'''