Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

zetben, mindkétszer Nyilasi Mihály és Orosz Lukács között, 1574-ben Felföldi Mihály alakban kerül elő. Valószínűleg ugyanarról a családról van szó. Az összeírások névanyaga általában sok hasonlóságot mutat Szabolcs megye más helységeinek korabeli névsoraival, a felsorolt családnevek a szomszédos és távolabbi helységekben egyaránt sűrűn megtalálhatók.

8 A megye korabeli lakossága magyar volt és azokat is gyorsan átformálta, akik szórványosan közéjük érkeztek és akiknek eredetére a népnevekből vagy olykor származási helyükből képzett családnevek utalnak. Dorogon szintén található néhány ilyen név, sőt idegen hangzású is akad egy-kettő, de ezek is gyorsan a helység nyelvéhez simultak, mint ahogyan Padrikó nevéből észrevétlenül Felföldi lett. Természetes, másutt is megfigyelt folyamat ez és még jobban megerősíti, amit maga a névsor is igazolt, hogy Dorog népessége a XVII. században magyar volt.

0 A névanyag összehasonlítására egy más jellegű forrás, az 1581. évi földesúri urbárium nyújt további lehetőséget, amelyben a helység lakóit úrbéres kategóriák szerint szétválasztva találjuk.

J0 Egész telkes jobbágyok: Szűcs Boldizsár, Pap György, Nyilassy Mihály, Herczeg István, Török Péter, Klopo Miklós, Szűcs Péter, Szabó György, Doroghi Mihály, Boyo Demeter, Maszlag Boldizsár, Machko János, Rezegh László, Simon Lukács, Pap Mátyás, Pap László, Nagy Demeter, Hodász János, Reycho Pál, Rácz Mihály, Molnár György, Kovács Orbán, Orosz János, Szabó Kristóf. Féltelkes jobbágyok: Orosz Tamás, Oláh Orbán, Nagy Pál, Szóró Miklós, Fodor János, Doroghi Mihály, Nagy Orbán, Orosz Péter, Mészáros Ambrus, Temérdek Balázs, Woyn Péter. Zsellérek: Szabó Orbán, Dobos János, Kis János, Orosz János, Oláh János, Virág Gergely, Orosz Péter, Szűcs János, Szerémi Lázár, Huszár Péter. A földesúri urbáriumban tehát 24 egész, 11 féltelkes jobbágyot és 10 zsellért, összesen 45 családfőt vettek fel. Az első érték az alacsonyabb, a végeredmény a magasabb porca számokkal mutat erős hasonlóságot. Összeírtak még a helységben 28 elhagyott telket is, egykori tulajdonosaik nevével együtt. Az urbárium jórészt a dikális összeírásokban már megismert családokat sorolta fel. Természetesen ezúttal is előbukkantak új lakosok és néhányan hiányoztak a régiek közül. E mozgás pontosabb megfigyelésre a különböző úrbéres kategóriák felhasználásával nyílik lehetőség. A névsorok összehasonlítása azzal a nagyon is logikus eredménnyel járt, hogy a jobbágyoknál nagyfokú állandóságot — a zsellérek között viszont gyors kicserélődést tapasztalhattunk. Az 1581. évi urbáriumban szereplő 24 egésztelkes jobbágy közül valamennyi szerepelt a dikális összeírások névsoraiban, méghozzá általában többször is. (Mindössze három név fordult elő csak egyszer: Nagy Demeter, aki csak 1578-ban, Rácz Mihály, aki csak 1574-ben és Molnár György, aki csak 1578-ban szerepelt. Nagy nevű család azonban a dikajegyzékekben más keresztnévvel többször is előkerült, 1588-ban pedig Molnár Boldizsárt találjuk Molnár György helyett. Előfordulhattak tehát névcserék, vagy az apa helyébe — halála után — más keresztnevet viselő fia lépett.) Valamivel kedvezőtlenebb a mérleg a féltelkes jobbágyoknál, mert bár az urbáriumban szereplő 11 család közül 8 azonosítható valamelyik dikális összeírás adófizetőjével, három már nem. Egyikük Dorogi Mihály, akinek az egésztelkesek közt felsorolt hasonló nevű jobbágy, talán apja volt. Nagy Pál helyett a másik forrásban Nagy Mihály szerepelt három alkalommai is. Egyikben sem fordult azonban elő Mészáros Ambrus — föltételezhető, hogy a község mészárosa volt, és ezért ka-