Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A társadalmi rendszer alakulásában és az államosítások után a gazdasági alap megváltozásában bekövetkezett fejlődés természetes velejárójaként jelentkezett az államhatalom és államigazgatás szervezetének szocialista típusú rendszere: a tanácshatalom. A tanácshatalom a jogalkotás, a jogalkalmazás minden ágazatában tükrözni kívánta azokat az elveket és politikai elgondolásokat, amelyek a megdöntött burzsoázia helyett a nép kezébe kívánták helyezni a hatalom minden ágazatát. 1950ig bebizonyosodott, hogy Magyarországon a proletárdiktatúra meggyorsította a társadalmi élet kibontakozásának fejlődési ütemét, és megszilárdította a döntő termelőeszközöknek közösségi tulajdonjogát. Természetes, hogy mindezeknek velejárójaként más alapokra kellett helyezni igazgatási hálózatot és más formában kellett érvényre juttatni egy-egy város, vagy község dolgozó népének hatalmi érvényesülését. A fordulat éve után bekövetkezett változások egyre erőteljesebben követelték a szocialista reform előkészítését, is mindinkább a társadalom igényévé vált az új alkotmány létrehozása. A reform eszmei elképzeléseinek lényegét a népi erők minél erőteljesebb bevonására épülő tanácsrendszer kialakítása adta meg. 1949. augusztus 20-án ezeknek az igényeknek megfelelően az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, amely mint az 1949. évi XX. tc. került a Törvénytárba. Az alkotmány az állam helyi szervezetét tanácsi típusú egységekre alapozta, annak hangsúlyozásával, hogy ,,. . . minden hatalom a dolgozó népé; a város ós a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalimukat". E törvény, mint a Magyar Népköztársaság Alaptörvénye a szocialista államhatalom kiépítésének jelentős állomását képviseli. Lényegében — kisebb módosításokkal — már 25 éven keresztül meghatározta a tárasdalmunk alapjait, valamint azok fejlesztési lehetőségét. Az Alkotmány felhatalmazása alapján, a Minisztertanács által kidolgozott alapelveknek megfelelően, az Országgyűlés 1950. május 11-én elfogadta az I. törvényt. E törvény az első tanácstörvényként került kihirdetésre 1950. május 18-án, elindítva a iszocialista államhatalmi szervek kialakítását, amivel valóban történelmi jelentőségre emelkedett. 1950. augusztus 6-án jelent meg az 1950. évi 31. sz. törvényerejű rendelet a tanácstagok választásáról, biztosítva az általános, titkos egyenlő és közvetlen szavazást.