Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A jogszabály a tanácstagi választásoknál, a képviselőválasztáshoz hasonlóan, lajstromrendszert vezetett be. A hivatkozott törvényerejű rendeletek és a külön kiadott kormányintézkedések alapján Hajdúdorog községben is lezajlott, megfelelő előkészítés után a választás, 1950. október 22-én, amikor 90 rendes és póttanáostag került a községi hatalom élére. Az alakuló tanácsülést — ismeretcink szerint •—• 1950. október 26-án tartották meg. Egy-egy tanácsülésen a községet mindenkor érintő problémák kerültek megtárgyalásra, így pl. az 1951. április 7-én tartott tanácsülésen a kül- és belpolitikai helyzet, a terménybegyűjtés eredményei, és hiányosságai, valamint a tavaszi mezőgazdasági munkák végzésével kapcsolatos kérdések megvitatása volt napirenden. A jelzett tanácsülésen a tanácstagok nagy aktivitást fejtettek ki, s politikai érettségük jele volt, hogy egyhangúlag elfogadták a békeív aláírásának megszervezését, ami az imperializmus és neokolonializmus elleni tüntetéssel volt egyenértékű. Az aktivitásról tanúskodik az a tény is, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzése érdekében egyéni versenykihívás történt a tanácstagok körében; pl. Borsi Mihály tanácstag versenyre hívta ki Lakatos Imre tanácstagot, hogy időben befejezik a tavaszi mezőgazdasági munkát. A fenti ténymegállapítás igazolja azt, hogy községünkben a tanács működésével kapcsolatban nem volt tapasztalható olyan Jelenség, mint kezdetben az ország egyes helyein, ahol a tanácstagok a megbízólevelüket visszaadva, passzív magatartásukkal bojkottálták a tanács munkáját. Hasonló aktív helytállásról tanúskodnak az 1951. és 1952. években tartott üléseken készített jegyzőkönyvek is. Habár a napirendek összeállítása sokszor tematikus volt, és több tanácsülésen azonos témákat tártak fel, mint például a végrehajtó bizottság munkájának értékelése, a begyűjtési tervek teljesítése, a soronlevő mezőgazdasági feladatok, az időszerű bel- és külpolitikai helyzet, mégis a kormánnyal, az MDP politikájával való egyetértés jegyei elemezhetők ki a hozzá szólásokból. Az első két év nehézségei sem tették kétségessé, hogy a községi tanács a lenini államelmélet elveihez igazodóan igyekszik munkáját kifejteni, habár az gyakorlatlanság folytán helyenként botladozott, és tapasztalatlannak mutatkozott. A tanácsülés ilyen jellegű lefolvása, valamint a témák megválasztása nagymértékben hatott a tanács munkájának minőségére és tartalmasságára. Csökkentette a tanács jogkörét az a tény, hogy a végrehajtó bizottság a tanácsülések között teljes jogkörrel járt el. Ennek következtében a tanácsülések többször egyszerűen tudomásul vették a végrehajtó bizottság döntését. Társadalmilag kedvezőtlenül érvényesült a községekre megállapított begyűjtési tervszám, melynek teljesítése sok adminisztratív intézkedésre kötelezte a tanácsot, és a végrehajtó bizottságot egyaránt. Kedvezőtlenül befolyásolta a községi tanácsok önállóságát az is, hogy a tanácsülések napirendi pontjait általában a járási és a megyei tanácsok határozták meg, emiatt a községben jelentkező feladatokkal a testületi ülések keveset foglalkozhattak. Mindezek alapján a tanácsok első két évében az önálló jogkörök gyakorlásának lehetősége alig volt fellelhető. A tanácsok munkájának megjavítását célozta a Minisztertanácsnak 1952. július 29-én kiadott 2079/23/1952. sz. határozata. A határozat feladatként jelölte meg a tömegkapcsolatok erősítését, valamint az állandó bizottságok fontosságát. A határozat hatása érezhető volt községi tanácsunk munkájában is, amiről az