Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

lást foglaltak a hajdúnánási malom többszöri munkásellenes magatartásával szemben, amelyet a lisztcsere ügyében tanúsított, s ők szervezték meg a hulladék gyümölcs feldolgozására 1946. május 25-én ,,a Szesztermelő és Értékesítő Szövetkezetet". Már korábban, 1945. március 26-án „vitaminkertek létesítése" címén a földnélküli mezőgazdasági munkásság, az ipari munkásság és a már igazolt tisztviselők részére megfelelő ingatlan kiosztására indítottak akciót a kormány rendeletére támaszkodva. Ezt az ügyet a továbbiakban a Földigénylő Bizottság intézte. Már korábban felmerült a malom községcsítésének gondolata, amikor azt 1945. június 3-án a Szovjet Parancsnokság a tulajdonos távollétében a községnek átadta. A malomban Üzemi Bizottságot szerveztek, de már korábban maguk a munkások rendbehozták és termelőképes állapotba helyezték. 1945. június 8-án az üb hivatalosan is megalakult s a képviselőtestületi gyűlés július 11-én leszögezte, hogy a malmot a tulajdonosnak nem kívánják visszaadni. A szervezett malomipari munkások a továbbiakban a termelést egyre fokozták, s különösen a vámliszt körüli cserét tették kedvezőbbé. A képviselőtestület tagjainak gondolkodásában bekövetkezett változás és az új politikai szellem elterjedése több vonatkozásban is észlelhető volt. A jegyzőkönyvek szerint az új tagok nemcsak a várospolitikai és gazdasági előrelátás jeleit mutatták, hanem kifejezetten politikai természetű ügyekben is haladó szellemben foglaltak állást. 1945. október 3-án pl. a gör. kat. kanonok a kongrua felemelését kérte a községtől. Hosszas vita után a birtokos tagok és főként a kisgazdapárti képviselők befolyására engedélyezték ugyan részére a magasabb hozzájárulást, de egyidejűleg a Kommunista Párt küldöttei felvetették magának a „kegyúri jognak" megszüntetését is azzal, hogy ez már messzemenően elavult. Hasonló álláspont érvényesült az 1946. szeptember 24-i ülésen is, amikor az MKP javasolta, hogy a teljes egészében egyházi szellemet hordozó és a KALOT befolyása alatt álló népfőiskolától a község vegye el a 24 kat. hold földet, mert a párt véleménye szerint ez az iskola „sem a múltban, sem a jelenben nem a demokrácia szolgálatában állt", sőt határozottan „fasiszta szellemben militarizálta" a parasztfiatalságot. Az MKP szerint „zöldkeresztes egészségügyi intézetté" kell átalakítani a Népfőiskolát. A politikai harcok tartalmának lényegét vizsgálva, a képviselőtestület állásfogadása akkor indokolt és helyes volt, s a Kommunista Párt kezdeményezése feltétlenül az új szellemben kibontakozó nevelés ós oktatás tartalmára mutatott rá, amely megengedhetetlennek ítélte a fasiszta szellem további fenntartását. Ami a közigazgatás jogkörét, az elöljáróság hatáskörét illette, 1946. szeptember 24-én önálló hatáskörű adóügyi jegyzői állást szerveztek, a község nagy lét* számára való tekintettel 1947. június 25-én az önálló községi Adóhivatal is megalakult. A községi igazgatás felszabadulás utáni fejlődése világosan megmutatja, hogy mind a politikai, mind a közművelődésügyi, mind a gazdaságfejlesztési kérdésekben új irányzat bontakozott ki. de a keretek még a régiek maradtak, s legfeljebb arról volt szó, hogy ezeket a kereteket időnként szélesítették, addig nem volt állások szervezésével. A közigazgatás tartalmának szocialista irányú elmélyülése a felszabadulás utáni években lehetővé vált. A dolgozó nép kezdett beleszólni a községi hatalom gyakorlásába, de végeredményben az helyi viszonylatban maradéktalanul nem volt a birtokában. Ez az átmeneti helyzet a munkás-paraszt forradalmi diktatúra idején, majd 1948-tól kezdve a proletárdiktatúra kiteljesedésének korában helyes-