Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Frenkel József, Grünfeld Hermann voltak. A „Katonák Tanácsa" tagjai között Bódi Gábor, Hari Sándor, Bruckner Győző, Posta László voltak a vezetőségi tagok. A hajdúdorogi Direktórium többszörös agitációt fejtett ki a munkáshatalom érdekében és a demokratikus kormányzás népszerűsítése javára. Amikor a proletariátus fegyverbe szólította az országot, itt is felhívták a népet, hogy „sorakozzon az ország megmentésére kitűzött vörös zászló alá". Ezt a felhívást természetszerűleg összekötötték az SZDP tagtoborzásával. Az új tanácsválasztás az előírásoknak megfelelően 1919. április 7-én volt. amikor 50 tagú tanács alakult a községben, amely a maga köréből megválasztotta az „Intéző Bizottságot". Ennek elnöke Posta István építőmester lett, tagjai K. Papp Antal és Bruckner Győző maradtak. Papp Antal egyben a helyi földmunkásság vezetője volt s Oláh Györggyel együtt a Járási Tanács tagjai sorába került a község képviseletében. A földügyek vezetése Fehér János kezében futott össze. Ez a tanács már valóban a nép képviselete volt, s a kizsákmányolók nem kaptak helyet benne. Sajnos a királyi román hadseregnek április 25-én Dorogra történt előretörése megszüntette a direktórium uralmát. A hatalom irányítása egyébként az SZDP vezetőségi tagjainak elgondolásait valósította meg, mert önálló Kommunista Párt megalakulására akkor még sem idő, sem lehetőség nem volt. Április 12-én megszervezték a Birtokrendező Bizottságot, Hajdúdorogon is önálló községi bizottság alakult. A Tanácsköztársaság leverése után Dorogon visszaállt a korábbi képviselőtestületi rendszer, amelynek tagjai között ismét a virilisek játszották a döntő szerepet. Az 1929. évi 30. tc. a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításáról gondoskodva, külön módot adott arra, hogy minél inkább háttérbe szoruljanak a kisebb birtokosok és azok a személyek, akiket a haladás ügyében kifejtett tevékenységükért megfosztottak politikai jogaiktól. Nem véletlen, hogy az 1930— 1940-es évek közötti összetétel a képviselőtestületi tagok sorában elsősorban a földbirtokosokat, az ügyvédeket dobta felszínre, és azok, akik a proletariat a s ügyéért bármilyen kis mértékben hadakoztak, a képviselőtestület tagjai közül kihullottak. 1941-ben e hatalmi szervezetnek már 55 tagja volt, de összetétele szerint egy sem tartozott a termelőeszközöktől megfosztott személyek sorába. Érthető, ha ilyen gazdasági és társadalmi összetétel mellett a képviselőtestület Horthy kormányzót 75. születésnapján, 1943. június 17-én, hálatelt szívvel üdvözölte. Ez a kizsákmányoló hatalmi szervezet az utolsó közgyűlést 1944. augusztus 24-én tartotta, amikor csupán 11 személy jelent meg, az elöljárósági tagokkal együtt. A többi vagy elmenekült, vagy a felszabadító szovjet hadsereg erdélyi akcióinak hírére passzivitásba vonult. A községi elöljáróság tevékenysége a kapitalizmus fejlődésének időszakában aktív volt. Több olyan szabályrendelet született 1887—1920 között, amely a község beligazgatását, gazdasági életének rendjét, birtokának felhasználását, jövedelmének fokozását nagy mértékben elősegítette. A települési, a segélyezési, a javadalmi, az ingatlanvagyon átruházási, a közbirtokossági, az építési alapról szóló, továbbá az anya- és csecsemővédelmi, a villanyvilágítási, a szervezési, a járdaépítési szabályrendeletek 1887—1920 között, valamint a községi építkezési övezetek kijelölése 1942-ben mind arra mutatnak, hogy a képviselőtestületnek egyes tagjai sorában a község egészét érintő városfejlesztési elgondolások is születtek. Ezek az elgondolások a fejlődés haladó törekvéseit, progresszív irányzatát tükrözik. De 1940 után, sőt a megelőző 10 évben is alig lehet önálló kezdeményezésen alapuló városfejlesztési koncepciót találni; a megszületett szabályrendeletek elsősor-