Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

már 1851-ben állami adóhivatalokat szerveztek, a forgalmi adót viszont a városi igazgatási hálózat kezelte továbbra is. Teljes változást jelentett a korábbihoz viszonyítva a bíróságok megszervezése az 1871. évi 31. tc. alapján. A törvény végrehajtása során Debrecenben, Hajdúböszörményben törvényszéket állítottak fel, míg járásbíróságot Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Hajdúhadházon szerveztek. Hajdúdorog a hajdúnánási járásbírósághoz tartozott. 1876-ban a törvényszék Hajdúböszörményben megszűnt, miután addig is csak inkább azt a célt szolgálta, hogy a hajdúkerület székhelye két bírósági központ legyen. A járásbíróságok továbbra is megmaradtak, bővülve Hajdúszoboszlóval, ahol új járásbíróság alakult. Összefoglalóan megállapítható, hogy a hajdúkerületnek 1876-ban történt megszüntetéséig Hajdúdorog város fejlődése részben a kerületi igazgatás keretei között ment végbe, részben 1876 után a vármegyei igazgatáshoz igazodott, s mint rendezett tanácsú város tovább ápolta történetének kialakult hagyományait, de gazdasági helyzete, lakosságának létszáma, az igazgatási szervezet költségeinek magas volta miatt nem sokáig maradhatott kiváltságolt város, ezért az 1886. évi 22. tc. értelmében nagyközséggé alakult át. Az 1887—1944. évek közötti idő Az első községi törvénynek tekinthető 1871. évi 18. tc. módosítását jelentő második községi törvény az 1886. évi 22. tc. volt. Ha azt vizsgáljuk, hogy a korábbi törvény a feudalizmusból a tőkés gazdálkodási rend felé mutató társadalmi átmenetnek kifejezőjévé vált, akkor a második alapvető törvény a kapitalizmus fejlettebb szakaszának, a monopóliumok kezdeti korszakának felépítményét képviselte, s ezzel a menetközben megszilárduló változások szervezeti és tartalmi elemeit rögzítette. A község az akkor még fennálló hajdúböszörményi járáshoz tartozott; jogai alkalmazkodtak az 1886. évi törvényes előírásokhoz. A főbírót 3 évre választották. Az önkormányzat legmagasabb szerve s egyben elvileg a községi hatalom birtokosa mind a törvény, mind pedig az 1887. évben alkotott első községi szabályrendelet értelmében a 40 tagú képviselőtestület volt. A tagság 50%-át virilisek alkották. A rendezett tanácsú városból nagyközséggé való átalakulás lassú folyamat eredménye volt, amely végül is 1887. febr. 23-án zárult. Megszűnt a „városi tanács" testületi szerve és helyét az „elöljáróság" váltotta fel. Az új választások ennek megfelelően 1887. június 30-án zajlottak. A személyi állomány összetétele megfelelt a kapitalizmus uralkodóosztálya érdekeinek, mert a hangadók a virilisek voltak, akik a jogszabályalkotó testületekben szemben álltak mindazokkal a törekvésekkel, amelyek a társadalom életét forradalmi vagy legalább radikális reform útján kívánták megoldani. A község igazgatási, gazdasági hatáskörének végrehajtó szerve a képviselőtestület által választott elöljáróság volt, amelynek az 1887-ben alkotott szabályrendelet értelmében a főbírón kívül 1 törvénybíró, 2 jegyző, 1 adópénztárnok, 1 városi pénztárnok, 1 közgyám, 5 esküdt, 2 orvos és 1 állatorvos volt a tagja. Az elöljáróság tagjai saját referenciájuk körében ügyintézők voltak; a technikai, az írásbeli teendőket a segéd- és kezelőszemélyzet hajtotta végre. A segédszemélyzet közé sorozták ebben az időben a. segédjegyzőt, az írnokokat, az állatorvosokat, a végrehajtót; utóbbi 1893-ban Önállóvá vált.