Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A községi alkalmazottak harmadik kategóriáját a szegődményesek és szolgák alkották, akik között egy-egy szülésznő, kertgazda, erdőkerülő, kéményseprő, hajdúkáplár, mezei kézbesítő, kocsis, gyepmester, 2 toronyőr és o c^cndxat^na volt. 1901 óta a segédjegyzői állás mellé még egy aljegyzői állást is szerveztek. A képviselőtestület ülésein mint az egész községnek az első választott tisztségviselője a főbíró elnökölt. Mellette rangban második személyként a törvénybiró a községi hatáskörbe utalt kisebb jogalkalmazási ügyeket intézte; állása még 1947ben is fennmaradt. A képviselőtestület alakulásának folyamata idején a volt városi tanácstagok közül már 1887. május 8-án többen kérték, hogy Hajdúdorog járásbírósági székhely lehessen. Maga a képviselőtestületi közgyűlés is többször javasolta ezt ,,a város minden egyes polgára érdekében", de ennek ellenére sem valósult meg ez a gondolat. Ez a szervezeti felépítés maradt meg 1914. május 15-ig, amikor újabb állásokat hoztak létre. 1914. február 16-án ugyanis Hajdúdorog korábbi szervezési szabályrendeletét módosították, a tisztviselői állasokat szaporították, annak az elvnek fenntartása mellett, hogy a község hatalmi szerve az önkormányzati jog( t élvező képviselőtestület, amelynek nevében a tényleges hatáskört az elöljáróság vezető tisztviselői gyakorolják, akik a község voelügyét a jogszabályokkal körülírt határok között oldják meg. Miután az 1914. évi szervezési szabályrendelet magának a községnek struktúráját nem változtatta meg, csupán a létszámot módosította, az 1887. évi szabályrendelet lényegében 1944-ig fennmaradt, a két forradalom korszakától és történelmi fordulataitól eltekintve. A közigazgatás történetében és tartalmában változás következett be az 1918. évi polgári forradalom után, majd a Tanácsköztársaság győzelmével, amely a forradalmak diadalmas alkotásai tüzében megszüntette a közigazgatás korábbi felépítését. Szűcs Ernő tanulmánya már szólt arról, milyen nyomorúságos helvzetben éltek a kizsákmányolt dorogi dolgozók, s milyen keservesen megrázó panasszal juttatták a főispán előtt kifejezésre elégedetlenségüket a nincstelenség, a koldulás miatt. A nép elnyomottságából, az országban végbement forradalmi helyzet érlelődéséből világosan érthetővé vált, miért tolódtak a dorogi dolgozók a polgári forradalom idején oly erőteljesen balra, és miért fogadták diadalittasan évtizedes vágyuk teljesüléseképpen a Tanácsköztársaság kikiáltását. 1919. március 23-án megalakult a hajdúdorogi Munkástanács, a proletárdiktatúra Országos Forradalmi Tanácsának és a Megyei Direktóriumnak kikiáltása után. Az ülésen a debreceni direktórium kiküldötte is részt vett. A megválasztott Munkás,- Paraszt és Katona tanács tagjai — mindegyik egy-egy tizedet képviselve — az alábbiak voltak: Bocz János, Czipa András, Fodor Ferenc, Korondán György, Kovács Mihály, Kozma Mihály, Oláh György, K. Papp Antal, Papp Péter, Tóth Antal. A Munkástanács azonnal kezébe vette a hatalmat. Az egy hónap folyamán, amíg a községet vezette, több olyan intézkedést tett — a közellátás, a lakásgazdálkodás, a szocializálás, a pénzügyi gazdálkodás, a szegénygondozás, az iskoláztatás, a lakások és a termelőeszközök köztulajdonba vétele területén, — amire már régóta vártak Hajdúdorog elnyomottjai. A községi direktórium tagjai K. Papp Antal, Posta István, Bruckner Győző lettek. A Munkástanács megalakulásával egyidőben létrejött ,,a Közalkalmazottak Tanácsa", amelynek vezetői Veress György és Szontág Ödön lettek; az „Iparosok Tanácsa" tagjai Baksai Sándor, Bagáméri Bálint, Gombos István, Posta István,