Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

képviselnek". Habár ennek az elvnek a gyakorlati megvalósítása új választásokat feltételezett, mégis már kimondása is a feudális szemlélettel való szakítást jelzi. De még az 1867. évi választáskor is csak 650 főnek volt szavazati joga Dorogon, tehát a lakosság alig néhány százaléka juttathatta véleményét kifejezésre. A „képviselői gyűlés" összetétele a szabályrendelet 3. §-a szerint: ,,a városi tisztviselők és a képviselők együttvéve; elnöke a vároisi főhadnagy, ennek akadályoztatása esetén pedig az alhadnagy, vagy ez is akadályoztatván a legidősebb törvénytudó tanácsnok". A képviselőtestületi gyűlést havonként egyszer tartják, s azon a közigazgatási ügyek irányító feladatkörét, a költségvetést tárgyalják meg, felülvizsgálják a zárszámadásokat, döntenek a kölcsönök felvételéről, intézkednek a közületi követelések behajtásáról, foglalkoznak a város fejlesztésével, a közadók elengedésével, a felsőbb hatóságokhoz intézendő jelentésekkel, megválasztják a vezető tisztségviselőket stb. A képviselőtestületi közgyűléseket a provisorium időszakában is megtartották. A közgyűlés elnökének, a főhadnagynak a helyettese hivatalból az alhadnagy volt, de tagjai között részt vettek a magisztrátus vezető tisztviselői is, mint a jegyzők, 6 tanácsnok, 1 népszónok, valamint 36 választott képviselő. 1863-ban még a korábbi személyi összetétel maradt érvényben, tehát lényegében az 1848 májusi választást csak kiegészítették; valójában a nagyobb változás csak 1872-ben következett be; hatásköre is azonos maradt, s minden ténykedésének alapját az 1863. évi szabályrendelet állapította meg, amely a hajelúvárosokban annak ellenére érvényesült, hogy a megyékben a korábbi helyzet rekonstrukciója nem történt meg. A dorogi közgyűlés 1867. április 30-án kihirdette a Kerület korábbi rendeletét arról a miniszteri utasításról, amely „a hatóságok visszaállítása tárgyában" intézkedett. Ez a rendelkezés városi viszonylatban végeredményben befejezett tényeket talált. De a politikai jogok gyakorlása csakis ezzel kezdődhetett. A közgyűlés a választásra jogosultak összeírásáról döntött. Az 1861—1872. évekkel elhatárolható közigazgatási szakasz első fejezete ezzel lezárult. Most került napirendre a hatalmi szervezet szociális összetételének a képviselőtestületi tagok új választása révén polgári irányban való átalakítását kívánó igény. Az 1867. június 8-i kiegyezés Dorogon lelkesedést váltott ki, s ez alkalommal a képviselőtestület külön ünnepséget rendezett. Utána kezdett országszerte kiépülni a polgári megye. Nemsokára megszületett az 1870. évi 42. tc. a törvényhatósági bizottságokról, majd a községi igazgatás hatáskörét szabályozó 1871. évi 18. tc, amely megállapította a politikai községek fokozatait és belső felépítésének rendjét. E törvény szerint voltak rendezett tanácsú városok, nagyközségek és kisközségeik. 1871. december 29-én a Hajdú Kerületben megalakult a Törvényhatósági Bizottság a főkapitány elnöklete alatt. A városi önkormányzat életének 1861—1867. közötti első szakasza lezárulván, az 1867. május 9-i tisztújító közgyűlésen megválasztották a vezető tisztségviselőket, akiknek élén a főhadnagy maradt. A képviselőtestületi tagok továbbra is a tizedek küldöttei voltak. Dorog az 1871. évi 18. tc. alapján rendezett tanácsú város maradt. A város tanácsának testülete a közgyűlés elvi és politikai irányítása alatt állott. A tanács tagjai között már az 1863. évi szabályrendelet 9. §-a szerint a tanácsnokok és az ügyintéző tisztviselők foglaltak helyet a főhadnagy elnökletével, s hetenként kétszer üléseztek. A tanács lényegében a közgyűlés végrehajtó bizottságát képviselte, de kizárólag a vezető tisztségviselők és a felelős beosztású tisztviselők részvételével, tehát valójában az ügyek eldöntéséből a szélesebbkörű