Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A kapitalizmus korának, zárosigazgatása Az 1860. október 20-án kiadott Császári Diploma lehetővé tette a közigazgatás 1848-ban kialakult állapotának helyreállítását. A hajdúvárosokban is azonnal megkezdték a korábbi városi hivatalok újjászervezését, az önkormányzati életnek az 1848. évi keretek között való kiépítését. Az újjáéledt szervezetbea megmaradt a korábbi személyi összetétel, s a tanácsi városigazgatás szerkezete nem változott meg. Ez a helyzet még az 1861. évi Februári Pátens után is fennmaradt A közigazgatásban és a város szervezeti felépítésében tehát azok a társadalmi erők és osztályviszonyok érvényesültek, amelyek már 1848-ban fennállottak. Viszont nyilvánvaló, hogy bármilyen fokú volt a Bach-korszak elnyomó politikája, s bármennyire fékezte is a gazdasági élet önálló kibontakozását, mégsem gátolhatta meg az élet többirányú kiteljesedését. A birtokokban, az ősi tulajdonviszonyokban, az iskola- és egyházpolitikában, a polgárok jogbiztonságában új követelmények jelentkeztek, s természetes, hogy a közigazgatás felépítésében ezeket figyelembe kellett venni. Ez indokolta, hogy 1862-ben a Kerület a jogalkotás polgári formáinak kidolgozásával foglalkozott s ehhez alkalmazkodóan született meg az 1862. évi szabályrendelet, amelynek a gyakorlatba való átültetése 1863-ban történt meg. Az új választások megfogalmazása Sillye Gábor személyes kezdeményezéséhez fűződik. Munkánk a polgári kor közigazgatásának bemutatásakor a továbbiakban elsősorban a szervezeti kérdések taglalására tér ki, s a közigazgatás tartalmi vonatkozásait kevésbé elemzi. E sorok írója ezt a megkülönböztetett jellemzést indokoltnak tartja, mivel a feudáliskor helyzetének részletesebb feltérképezése során nem támaszkodhatott olyan előtanulmányokra, melyek néhány kérdést már előzőleg tisztáztak volna, s ezért a közigazgatás jellemzésénél ki kellett térnie egy-egy részletesebb tematika elemzésére is a városigazgatás gazdasági és társadalmi vetületével kapcsolatosan. Viszont a polgári kor mezőgazdaságát, demográfiai viszonyait, határhasználatát, iparát és munkásmozgalmát, művelődésügyi helyzetét a jelen kiadvány külön-külön fejezetekben ismerteti, ezért nincs szükség arra, hogy a közigazgatás szervezeti változásainak arculatát annak tevékenysége kapcsán bemutassuk. Az önkormányzat teljes visszaállítása 1861-ben csak átmenetileg történt meg. Viszont a város lakói lehetségesnek tartották — éppen a provizórium korának enyhébb igazgatási módszerei következtében — városunk önállóságának újbóli kiépítését különösen 1865-ben. Sillye Gábor 1865, szeptember 29-én Doroghoz írt levelében figyelmeztette a várost, nehogy a politikai helyzetnek akkor bekövetkezett változását kihasználva, a „helyhatósági működés rögtöni teljes érvényesítésére intézkedéseket tegyen". Szerinte „higgadt és komoly magatartással" kell bevárnia az országgyűlés intézkedéseit. Ezt a higgadtságot kívánta akkor is, amikor a helyliatósági jogkörről megalkotta a hajdú város okra érvényes szabályrendeletet. Az 1863-ban kiadott szabályrendelet a korábbiaknál jobban megfelelt a polgári közigazgatás követelményeinek. Határozott haladást jelentett az az elképzelés, amely a polgári forradalom idején, 1848-ban még nem érvényesült, t.i., hogy a képviselőtestület tagjai ,,a hajdúvárosokban minden rendű és sorsú lakosokat