Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

amikor a megválasztott sebészorvos az ellene irányuló személyi támadások folytán állásáról lemondott. Az egészségügyi ellátást kívánta továbbfejleszteni a bábaszolgálat szabályozása. A bábákat a tanács nevezte ki. Az 1810-es években már csakis esküdt bábákat lehetett alkalmazni, ezért pl. 1816. november 23-án kihirdették, hogy alkalmazásukhoz a képzettségükről szóló tanúsítvány bemutatása szükséges. A szegényügyi kérvényekről a szociális gondozás érdekében a pénzügyi szervek kérelembeadványt vezettek. Ugyancsak Dorog tanácsa rendelte el 1839. március 3-án, hogy ,,a szegényebb sorsú gyermekek könyvekkel és papírral való ellátása végett" a lakosság adománnyal járuljon hozzá a házipénztár működéséhez. A közigazgatás szakágazatai elsősorban a XIX. szd. folyamán fejlődtek ki. Az örökösödési jog és a végrendelet végrehajtása a tanács hatáskörébe tartozott; a a telekpénzek behajtásáról ugyancsak a tanács intézkedett. A tanács szabályozta a korcsmai zárórákat, este 8 órában állapítván meg a zárás időpontját. 1792. december 21-én elrendelte, hogy „senkinek 9 óra után házból-házba, kertekrőlkertekre kóborolni, sem pedig a korcsmába, pálinkaházba, vagy akármelyik dorbézoíóhelyeken mulatni nem szabad". Aki e rendeletet megszegi, „ha gazda lészen 6 Ft; ha pedig betyár vagy sz°lga 25 pálcával büntettessék", amellett állásától függetlenül az éjszakát áristomban tölti. Még a szenátorokat is megbüntették ittasság esetén," sőt a nemeseket súlyosabb pénzbüntetéssel is sújtották. A szakágazat körébe tartozott a városi rendészet, amelynek felügyeleti hatósága az utcahadnagy hivatala volt, aki „potral" kiállítására volt kötelezve. Ez az éjszakai pattul (potral) minden utcában kiállíttatott, és éjiszakánként 4—4 fő látta el a szolgálatot. Tűzrendészeti kihágásnak miaősítették a pipázást; 1794. január 11-én egy személy „az utcán a tilalom ellen pipázva járt", 24 órás áristomot kapott. 1801. április 25-én még keményebben tiltották a dohányzást, előírva, hogy „sehol épületeken kívül a városon pipázni meg nem engedtetik" 3 Ft, vagy 24 pálcaütés terhe alatt. 1816. április 13-án a polgár vagy nemes 12 Ft büntetéspénzt fizetett, „a parasztember pedig 25 pálcaütéssel megfenyíttetik." A szükséges tűzoltófelszerelést tanácsi határozatok írták elő, s 1811. június 1-én a Kerület meghatározott „tűzoltó machina" elkészítéséről rendelkezett; erre utasította a városgazdát. Még arra is határozatot hoztak 1816. október 5-én, hogy „amely lakos a gyulladás idején a tűzhöz legelőször igyekszik, s viszi cl a vízipuskát", jutalmul 4 Ft-ot kap. A szakigazgatás egyik döntő ágazatát képviselte a mezőrendőri szolgálat. Amikor 1840-ben az országgyűlés törvényt alkotott a mezőbíróságok felállításáról, Dorogon már régen működtek a mezőbírók. A tanács 1843. február 12-1 gyűlésén megfelelő szolgálati fedezet hiányában úgy határozott, hogy mezőrendőri hivatalt csakis akkor szervezhetnek, ha a népszónokí hivatalt megszüntetik. Ezt a közgyűlés azzal a megszorítással hagyta jóvá, hogy a népszónoki állás továbbra is fennmarad. A mezőrendészettel és az utcarendészettel függött össze az országutak állapotának megkívánt karbantartása, amiről a tanács többször rendelkezett. Hudatsek Pál kerületi mérnökkel feltérképeztették a város területét, aki elsősorban a Csontos és az Epreskert térképeit csinálta meg. A belvizek levezetéséhez szükséges árokrendszert a XVIII. századi gyakorlathoz alkalmazkodva alakították újjá. A főjegyzői hivatalhoz tartozó szakszolgálat látta el az útlevél ügyet Az egyes községekből való távozás engedélyezése passus kiváltásához