Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

megállapította — a „nemesség, mint megváltót üdvözölte, főleg, miután tapasztalta, hogy ügye támogattatik". A nemesség ugyanakkor a megyében magának a városi önkormányzatnak is ellensége volt, tehát a közös politikai cél: a városi vezetés lejáratása azonos érdekeket szült. 1818-ban megállapította a királyi biztos, hogy ,,mind a városi, mind a kerületi tiszteik Önkényes eljárása és a gyakori visszaélések több lakosoknak csakugyan okot és tárgyat szolgáltattak a panaszkodásra." Erre utalt Dóró István, a felkelők vezére is, megállapítva, hogy a kisebb haszonvételek bérletét a tiszségviselök egymás között osztják fel. Maga jelentette ki 1825-ben: „azt akartam, hogy egy s két nemzetségbéliek ne foglalják el a tanácsot, hanem amennyire lehet, minden nagy nemzetségből legyen egy". A továbbiakban azt vallotta: „nekünk csak az volt a bajunk, hogy a tanács majdnem egy nemzetségből áll s ezt akartuk orvosolni, mert ennek tulajdonítottuk az elnyomatásunkat és a szakadást a városban"/'

1 Dóró felkelése elsősorban Szoboszló tanácsa ellen irányult, de minden városban voltak hasonló jellegű megmozdulások. Ezek többször magának a városi pénztárnak hiányaira utaltak, mint Dorog esetében is, ahol az 1842. május 15-i jegyzőkönye szerint ,,a pénztár még a múlt városi kormányzás alatt úgy kimerittetett., hogy abban nemcsak semmi nintsen, hanem az ez évi jövedelemforrások három első negyedei is felemésztettek". A város} hatalom szervezete A városi hatalom birtokosainak választása az 1790-es években a korábbihoz hasonló elveket követett. Az országban végbement politikai küzdelmek helyileg érvényesülő hatása az eddigi kutatások szerint nem mutatható ki, de nincs kizárva, hogy a hatalom tisztségviselőinek megválasztásakor azok a mozgalmak, amelyek a XVIII. század közepe óta jelentkeztek, és később folytatódtak, ilyen irányban is hatottak. Dorogon az 1791. január 4-i választás során a személyek szelekciójának elvei nem alakultak még ki, de a november 6-án végrehajtott választások alkalmával már a korábbitól eltérő jelenségek kezdtek mutatkozni. A november 6-ára összehívott közgyűlésen a városi tanács előírta, hogy „minden törzsökös hazafiak hivassanak össze, hogy kinek-kinek adhassa értésére, miből álljon egy nemes városnak első kormányzóját választani, aki a nemes város érdemét, betsületcit, annak megmaradását, bodogulását bírhatja, s reája lehet bízni, s mindeneknek kútfeje". A továbbiakban a tanács arról hozott határozatot, hogy a választásokat megelőzően „nem úgy, mint eddig, jó előre a conventiculumokat, azaz csoportonként való gyűléseket tartván — nem gondolván a nevezett érdemeivel, s a városunk hasznával — megtették a bírót, annak után a szüntelen való zúgolódás uralkodott, kiadván parancsolatban egyszersmind azt is, hogy Írásban bíróságra, fürmenderségre, városgazdaságra candidalandó személyeket, úgy nem különben a tanácsbeli személyeknek neveit" közöljék. Maga a választás ez év november 7-én történt meg, amikor „az összegyűlt népnek szabad voxolása mellett" a korábbi személyeket választották meg, akik „feleskettettek mindeneknek füle hallatára". Ez a választási rendszer látszólagos demokratizmusa mellett is messzemenően arisztokratikus jellegű, miután „a törzsökös hazafiak" lényegében a jómódú birtokos elemeket képviselték, s azok sorában nem egy olyan személy található, aki a megyei birtokosok sorából költözött Dorogra és gazdagságánál fogva néhány év-