Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Az 1800-as évektől 1848-ig A Hajdú Kerület önállóságának az 1791. évi 3. tc. által történt törvényes elismerése megváltoztatta a Kerület közjogi helyzetét, mert ezáltal megszűnt annak a veszélye, hogy a vármegyék a városok belügyeibe beleszólhassanak. De ugyanakkor természetszerűleg növekedett a Kerület befolyása s annak hatásköre jogilag is hasonult a vármegyék, illetve a már korábban törvényileg elismert kerületek (Jászok, Nagykunok és Kiskunok ún. Hármas Kerülete, Székelyek szervezete stb.) jogrendjéhez. A változással egyidejűleg erős ebb lett a Kerület fölötti állami ellenőrzés, a termelőerők kibontakozásának természetes velejárójaként kiszélesedett a városok hivatali tevékenysége. A városok egy része többször bírálta a Kerület cselekvőképességét. Erre mutat Dorog tanácsának 1805. július 6-i megállapítása arról, hogy „önmagunkra hagyattatván olyan bizonyos főkormányzónk nem volt, aki bennünket több jurisdictinknak példájára hathatósan külsőképpen oltalmazna, kit-kit maga kötelességének tárgyára szorosan kötelezett volna". A továbbiakban arról panaszkodott, hogy még több személynek kifogása van a hajdúszabadság ellen, s ezért a nádortól ,,egy hathatós főigazgató eránt" kértek intézkedést. Az ennek a közgyűlési határozatnak alapján megszületett felségfolyamodvány a várt formában nem nyert elintézést, habár a Bécsben járt küldöttek az 1812. augusztus 30-án tartott dorogi közgyűlésen beszámoltak arról, hogy ,,Eő Felsége által a Directornak kinevezésében teljes reménységgel találtattak". A jogvédelmet és az általuk kért „külsőképeni" oltalmazást végül is annak a tisztségnek képviseletében nyerték el, amely ellen élesen tiltakoztak, nevezetesen a királyi biztosok személyében. A XVIII. század különböző időszakában csak meghatározott célal neveztek ki a városok fölé királyi biztost. A XIX. század első évtizedében azonban ez a gyakorlat már rendszeressé vált mindenütt, ahol nem volt főispán. Ezért a kinevezett királyi biztos már nemcsak a választások alkalmával, hanem folyamatosan és megoszthatatlan hatáskörrel képviselte a Kerület fölött felügyeletet gyakorló államhatalmat, elsősorban katonai közigazgatási ügyekben, de minden társadalmi megmozdulás elbírálásánál vagy adópolitikai kérdésben is/'

0 A királyi biztosok sorát az 1809. április 9-én kinevezett Ibrányi Farkas nyitotta meg; mind ő, mind utódai egyben Debrecen város fölött is gyakorolták a felügyeleti hatalmat, s hatóságuk csak a megyékre nem terjedt ki, ahol a főispán töltötte be a vezető tisztséget. A királyi biztosok hatásköre nem volt ugyan azonos a főispán jogkörével, de gyakorlatilag ugyanazokat az előnyöket élvezte, mint az. Ibrányi Farkas december 5-én kezdte meg működését. Határozott egyénisége az éppen abban az időben robbanásig feszült társadalmi helyzetben nem talált rokonszenvre a hajdúvárosok körében, s ezek többször is tiltakoztak további működése ellen. Észrevette a közigazgatás hiányosságait, a vezető hajdúk visszaéléseit, s igyekezett visszaszorítani a városi hatalom személyes hibáit. Eközben nem egyszer megsértette a városi önkormányzatot s főként a hatalom birtokosainak egyéni öntudatát, akik a király által kinevezett kormányzati felügyelő személyisége előtt nem kívántak meghódolni. Ibrányit — mint Sillye Gábor később