Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
A hajdúvárosok számára nagy előnyt jelentett a Kerület megszervezése a XVII. szd. második felében. Maguk a kerületi gyűlések is kifejezésre juttatták a városok önállóságát, mert a hét hajdúváros felváltva látta vendégül a többiek küldötteit. Az első kerületi gyűlések egyike 1696. április 16-án Dorogon volt. Hiába hozott 1699. szeptember 8-án olyan határozatot a Kerület, hogy „az útnak hosszas volta terhes és súlyos" lévén, a jövőben „mindenkoron Beszermény városában kelletik gyűlést tenni, amikor szükséges", a XVIII. században ezt a követel mányt nem sikerült érvényesíteni; legföljebb a század második felétől kezdtek a gyűlések Böszörményben sűrűsödni, amikor a kialakult kerületi tisztikar működésének eredményessége állandó székhelyet is megkívánt. De még 1774-ben is arról döntöttek ,hogy a küldötteknek más-más városokban kell ülésezniök. Volt ebben az állásfoglalásban valami tiltakozás is Böszörmény vezető és irányító hatalma s tekintélye ellen, hiszen e város — gazdagsága folytán — amúgyis a többi fölé emelkedett. 39 A Kerület statútumainak magatartása kötelező erejű volt, akár a pásztorokról, akár a cselédbérekről, akár a jogalkalmazás szabályairól szóltak. A Kerület rendelte el az összeírásokat részben felsőbb hatósági útmutatások alapján, részben a maga által kidolgozott elvek alkalmazásával. A főkapitány sokszor „ezen parancsolatomat" fogalmazással továbbította a kerületi gyűlés rendelkezéseit, tehát föltétlenül irányító elöljárónak tekintette magát. Az 1780-as években zajló osztályharcos megmozdulások idején arról intézkedett, hogy „senki kemény büntetés alatt a bírótételre lármát, csak legkisebb mozdulást tenni ne merészeljen"; ezt az utasítást Dorog 1780. november 4-én azzal toldotta meg, hogy a tanácsbeliek vigyázzanak a város lakosaira, figyeljék azok magatartását. A Kerület küldötteinek hibás intézkedései ellen a kerületi gyűléseken lehetett orvoslást kérni. 1763. március 22-én Dorog az ellen emelt panaszt, hogy az öszszeírók tévesen járták el, amikor Szegegyházát figyelmen kívül hagyták, holott azt „évszázadok óta" Dorog birtokolta. A panasznak a közgyűlés helyt adott. De az is előfordult, hogy a kerületi rendelkezéssel a város nem értett egyet, s ilyenkor a főkapitány sürgette az ügy elintézését. 1776. március 19-én a Kerület Dorog város tanácsánál 8 korábbi rendelet végrehajtását követelte azzal, hogy azok kezdeményezése a királynőtől ered. A tanácsülésein a hadnagy szemrehányást tett a tanácsosoknak, hogy „ugyan mért nem fogadjuk az őfelsége kegyelmes parancsolatját". Az eddigiekből megállapítható, hogy a XVIII. században Dorog városigazgatása a korábbihoz viszonyítva nagy fejlődésen ment át, s kezdtek kialakulni azok a hivatali szervezetek, amelyek mindenképpen igyekeztek biztosítani a magisztrátus hatalmának érvényesülését, a város javainak védelmét. De az is látható volt, hogy a társadalmi életben a polgári irányú fejlődéssel olyan rétegváltozások következtek be, amelyek a század végére érlelni kezdték a válság előfeltételeit, kezdték előkészíteni a magisztrátus ellen felkelő tömeges akciókat, amelyek a későbbi évtizedekben a hajdúkérdést központivá tették. A Kerület és a város, az uralkodó gazdasági, társadalmi erők és a zsellérek elnyomott rétegei, a magisztrátus ós a jogon kívüli elemek már nem éltek olyan harmóniában, mint amilyenben a század elején.
