Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

többször megértésre találtak, de a gyakorlati végrehajtásra már nem került sor. Dorog tanácsa 1752. október 2-án arról intézkedett, hogy a súlyosabb kárt szenvedett lakosok adóját a közgyűlés hozzájárulásával mérsékelni kell; ugyanakkor azt is előírta, hogy akik „jószágokban öregbedtendk, vagyoni helyzetükhöz mérten, quantumjuk is eleváltatnak". A számadás szigorú elkészítésére a Kerület többször figyelmeztette a városokat, s Dorog 1772. november 2-án a mérlegbeszámolóra a tisztségviselőket külön is felhívta. A számadások alkalmával fel kellett tüntetni a hátralékot is, s azoknak behajtását erőteljesen szorgalmazni kellett, A dorogi tanács 1774. május 19-én azt a szigorú intézkedést adta ki, hogy a házipénztár hátralékait hajtsák be, „különben a salariátus tiszturakat nem fizethetik", sem pedig a házikiadásokat nem teljesíthetik. A házipénztár tartozott elszámolni a javadalmi gazdálkodás bevételeivel is. A városi kishaszonvételekből eredő javadalomgazdálkodást a dorogi tanács fenntartotta magának s a bérletek ellenőrzésén kívül azt is szabályozta, hogyan szabad szeszesitalt forgalomba hozni vagy egyáltalán szeszt előállítani. 1783. szeptember 24-én pl. arról intézkedett, hogy minden pálinkafőzőre, vagyis a kisüstiekre „portiot kell vetni; mikor pedig szilva, vagy más gyümölcs lészen, abból a maga szükségére főzhet. Az inquilinusoknak cgyáltaljában főzni nem leszen szabad"; ilyen természetű visszaélés esetén a büntetéspénz 1/3-a a tűzipénztár javára fordítható. A tűzipénztár a környező városokban általában a XVIII. században fejlődött ki; Dorogon már 1783-ban megvolt. Minden büntetéspénz egy része itt került elszámolásra. Bírósági eljárás A tanács jogkörébe tartozott a polgári és kezdetben a büntetőügyek, általában a jogvédelem szabályainak alkalmazása. Az igazságügyi szervezet kezdetben valószínűleg még a katonai jogelveket alkalmazta s a főkapitány jogkörébe tartozott. Ahogyan az élet fejlődése során megszilárdultak a polgárias termelési viszonyok, a tanács jogszabályalkotó szerepe erőteljesebben érvényre jutott. Az igazságszolgáltatás a faluközösségi hagyományokra is támaszkodott, amikor a falu szókének nevezett fórumot elsődlegesnek tartotta. Ezen a fórumon a falusi bírónak döntő szerepe volt, és nincs kizárva, hogy a bíró részére későbben is juttatott büntetéspénz még ebből az időből ered. A bírói széktartás a hajdúk megtelepedésével valószínűleg egyesítette a Dorogon már korábban megvolt jogszokásokat és a hajdúknak magukkal hozott katonai jogelveit. A bírói -szék hatásköre mindenek előtt morális kérdésekre, ezek között a káromkodásra, a házasságtörésre és hasonló ügyekre terjedt ki, de emellett az állatállomány védelme, az erőszakoskodás elleni harc, a magántulajdon és a közösségi vagyon biztosítása, a közbiztonság stb. elsődleges fontosságú szerepet játszottak. Ezek az erkölcsi és jogi követelmények állottak előtérben a XVII. századi parasztvármegyében is, ahol a parasztkapitány bírói székén a hadnagyok is részt vettek. A hajdúvárosokban a XVIII. század előtt, sőt még bizonyos értelemben később sem volt kodifikált anyagi és eljárási jog, amelyre a bíráskodás folyamatában támaszkodni lehetett volna; nehezítette a bírói joggyakorlatot az a körülmény