Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

fizetni. Akik ezt nem fizették meg, azoktól a város megvonta a háztelek és az ahhoz fűződő járulékok kiváltságát. A katonai kötelezettségek között a városigazgatásnak legtöbbet a beszállásolással kellet foglalkoznia. Dorogon tisztiszállást is kellett biztosítani, miután a kerület a kvártély elosztásakor a városokra arányos terheket igyekezett rakni. A Kerület területén állandóan több katonai egység tartózkodott. 1763. április 28-án pl. Dorog, Hadház és Böszörmény egyaránt egy-egy kapitány elszállásolására kaptak utasítást a Kerülettől. Ezen kívül a június 7-én hozott Kerületi határozat szerint Dorog köteles volt egy szállásmester, egy sebész, 2 katonai iparos, egy tizedes, 10 gyalogos és egy lovasszolga részére szállást biztosítani. Ezzel állott összefüggésben a tanácsnak többszöri rendelkezése, majd az 1776. április 13-án megújított utasítás arról, hogy „az egész városon minden lakos szoros büntetés alatt ki-ki maga házánál katonai istállót csináljon". A beszállásolási terhek alól a Kerületnek még 1698. december 31-én kiadott határozata szerint „a városok tisztjei: hadnagy, bíró" mentesek voltak. A katonai szolgálatban a fent jellemzett faitákon kívül súlyos terhet jelentett a természetbeni szolgáltatások tömege, amelyek ránehezedtek a lakosokra. De még ezeket is felülmúlta a fosztogatások gyakorisága és a háború által okozott többirányú dúlás. 1686-ban pl. a törökök feldúlták Hadházat, majd utána, s még előtte az egész környék 25 éven át szenvedett a háború súlyától. A hadiadó már a XVII. szd. végétől fizetendő összegként terhelte a hajdúságot. A jobbágyfalvak népessége a községektől sokszor éppen a határidő miatt menekült el, sőt tudjuk, hogy 1686-ban 5 család Dorogról is Fejértóra távozott az adó miatt. 1385-től kezdve ugyanis a kincstár a hajdúvárosokat a katonai terhek vállalására kötelezte, amivel azoknak eredeti kiváltsága jelentékeny csorbát szenvedett. A kerületi közgyűlések első tanácskozásai a hadiadó kivetéséről szóltak, s nem volt olyan gyűlés, ahol ne a városokra kivetett adóösszegek lettek volna a döntő napirendi pontok. A hadiadó behajtásának szervezete a kerületi elosztásra épült, amely egy-egy városnál a fizetendő összeg arányát megállapította, s ezt a hadipénztár számára később a kerületi tartományi biztos útján befizettette. Az összeg nagysága ellen a városok többszörösen tiltakoztak. A városokon belül a hadiadót, amelynek ezidőben dica volt a neve, a tanács osztotta el.

37 A Dorogra kivetett dica már az első ismert adat alapján alacsonyabb volt, mint Szoboszlóé, Böszörményé, vagy Nánásé, viszont magasabb összeget tett ki a többi városénál. 1694-ben a kerületi gyűlésen Vámospércs hadiadóját a többi 6 város együttesen vállalta, mert a város előzetesen többszörös károsodást szenvedett. Eszerint a hajdúvárosok az adót a részükre megállapított porciórendszer szerint fizették, a lakókra kiosztott egyéni kivetés alapján. Az 1695/1696. katonai évben a jegyzőkönyv szerint Szoboszló 6279 porciót, Böszörmény 4152, Nánás 3722-t, Dorog 1823-t, Polgár 1696-t, Hadház 1392-t, Vámospércs 936 porciót fizetett. A kivetett összeget az 1699. január 17-i kerületi gyűlés szerint „minden város tartozik kapitány úr kezébe szolgáltatni". Ez alkalommal egyébként Dorog és Hadház tanácsát a Kerületi gyűlés megbüntette 300—300 Ft-tal, mert az adó kifizetésére, nem voltak hajlandók. Az adó a XVIII. században is fennmaradt, azt Rákóczi korában is kötelesek voltak teljesíteni a hajdúvárosok, s amellett a kenyérporciót és a lóellátmányt egyaránt be kellett adniok. A Rákóczi-féle szabadságharc idején az adó összege nem volt alacsonyabb a korábbinál, pl. Dorog 608 dicával tartozott 1709 áprilisában.