Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
A vágatás körülményeinek egészségesebb biztosításáról gondoskodott a Kerület, amikor kiadta, s 1781. július 24-én Dorog tanácsának továbbította azt a körlevelet, amely szerint „a mészárszékekre való marháknak vágására — kívül a városon — különös színt" kell csináltatni. A Kerület szigorúan megkövetelte, hogy ,,a marhákat semmi úton-módon egy hónap múlva belül a városon vágni meg ne merészeljék". A halászat, a csikaszát, az erdőhasználat a kisebb haszonvételek sorában, az egyéb húskiméréshez hasonló és egyéb jogokkal azonos elbírálás alatt állottak. A városi hatalom összetétele A városi közösség irányító testülete természetesen a birtokos, vagyonos, előkelő polgárok sorából került ki. A megtelepedést követően a gazdálkodás módja, az állattartás, a kereskedelem, vagy nem utolsó sorban a személyes rátermettség, munkaképesség és más tényezők alapján a lakosság körében nyilvánvalóan már a XVII. szd. óta rétegek alakultak ki, amelyeknek egymáshoz való viszonya határozta meg a társadalmi alakulás menetét és irányvonalát. A társadalmi hatóerők elkerülhetetlenül a differenciálódás irányában érvényesültek annyira, hogy a XVIII. szd-ban ennek már a szervezeti-jogi megkülönböztetései is megmutatkoztak. A XVIII. szd. gazdasági fejlődése talaján ez a folyamat még erőteljesebbé vált és bekövetkezett a társadalom osztálytagolódása. Helyesen állapította meg Balogh István, hogy a hajdúság a XVIII. szd-ban „polgárjogilag kollektív nemes, öntudatában hajdú volt", 26 ami legföljebb kifelé mutatkozott meg, befelé nem. Valamikor Sillye Gábor az osztály fogalmát másként értelmezte, s ennek alapján állapította meg, hogy „a hajdúk két osztályba sorolhatók: az I. osztályba tartoznak azok, akik fájdalmasan érzik jogaikon a beköltözöttség által elkövetett sérelmeket. . . , a másikba azok, akik minden elöljáróságnak ellenségei voltak és lesznek, akik kormányra magukat szeretnék tolni". 2 ' Ez a tétel még annak a szemléletnek a megfogalmazása volt, amely kiélezte az ősi földfoglalást védelmező hajdúk és a földkereső, földéhes idegenek között fennálló szakadékot. Ugyanakkor azonban a társadalomnak erre a nézőpontra vetített képlete igyekezett eltakarni azokat az ellentmondásokat, amelyek egy-egy város életében magán az őstelepes hajdúságon belül kialakultak. Mert valójában talán a régi kapitányok és hadnagyok utódaiként, de lehet, hogy az egyéni szerzés adottságainak birtokában különböző családok nemzedéken át szinte ismétlődő hatalmat gyakoroltak, miközben mind nagyobb birtokokhoz jutottak évtizedeken, évszázadokon keresztül. A XVIII. szd-ban már harc bontakozott ki az ősi hajdú nemesek, valamint a beköltözött nemesek és az időközben nemesített hajdúk között, miközben mindnyájan küzdelmet folytattak a nemesi kiváltsággal nem rendelkező nagyobb birtokos hajdúkkal. A házzal bíró polgári személy a város minden előnyét élvezhette; a neve „gazda" volt; akinek nem volt háza, az lakóként csak megtűrt személy lehetett. Beköltözött lakókónt kerültek Dorogra a zsellérek, akik a XVIII. szd. folyamán már maguk is több rétegre bomlottak. A zsellérek (inquilinusok) a legkevésbé elemezhető társadalmi réteget alkották mind származásuk, mind vagyoni állásuk tekintetében. Voltak a zsellérek között őstelepes hajdúk, akik valamilyen személyes ok, vagy bekövetkezett anyagi romlás folytán kénytelenek voltak ősfoglalkozása bir-
