Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Az oklevél második tétele az első ponton túlmenően kifejezettem egy másik, rácokból álló csoporttól beszél, amikor azt írja elő, hogy „a többi rácok" attól kezdve, hogy Dorog földjét művelik, évi 250 magyar forint adófizetésre köteleztetnek a katonai szolgálaton kívül. Ez a réteg tehát akkor, a telepítés idején, semmiképpen sem élvezte azokat a hajdújogokat, amelyeket a felsorolt katonák, esetleg Dely Száva csapatvezetői nyertek el. Ez a sajátos megkülönböztetés világossá tette, hogy hajdújogú egyének, estleg rácok már korábban éltek Dorogon. Nincs kizárva, hogy azonosak voltak azokkal, akik a még XV. sz-ban kerülhettek Dorogra, s akikről a XVI. századi török defterek említést tettek; névsorukat Dávid Zoltán cikke e tanulmányban közölte. De az a körülmény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Bocskai által letelepített hajdúkra is vonatkozhat az oklevél utalása. Ezekkel szemben az új telepesek egyik csoportja előnyösebb helyzetet élvezett, miután csak katonai szolgálattal tartozott, adót nem fizetett. A Thurzó féle adományozás a valóságos helyzet ismeretéből indult ki, megállapításaihoz kétség alig fűzhető. Éppen ezért más forrásokból való korábbi elemzése kívánatos volna a jövőben. A megtelepedés után, s a véglegesen érvényessé vált adományozás befejeztével 1618-ban Dorog már a követi utasításókban is szerepelt. II. Ferdinándnak 1632. augusztus 10-én kiadott egyedi kiváltságlevele Dorog lakosságának jogait azonosította a már 1606. óta minden kiváltságot élvező hajdúvárosokéival, s ezzel a Thurzó-féle 1616. évi adománylevél tartalmát királyi jóváhagyással erősítette meg. De a királyi kiváltságlevél egvben továbbfejlesztette a korábbi adományozásit azzal, hogy az 1616. évi oklevélben említett „rácok" két rétegét már nem különböztette meg, hanem egységesen „hajdúkról" tett említést, etnikai hovatartozás megjelölése nélkül. Az időközben eltelt fejlődés a megtelepedett csoportokat összeolvasztotta, s valószínűleg egységes szabadparaszti réteget alakított ki, amelybe mind a XV. sz-i, mind a későbbi rácok vagy mások beletartoztak. Joggal állapította meg Rácz, hogy Doroggal együtt végül is 1632-re, „alakult ki annak a hét hajdúvárosnak ... a hajdú szabadsága, amelyek alapjait még Bocskai István vetette meg".

9 A királyi kiváltságokkal Dorog élni kívánt s már 1637-ben megtagadta a tokaji udvarbíró követeléseit, mert „mint az több szabad hajdúvárosokat, úgy Dorogot is őfelsége mindenektől immúnissá tette". Ez a tiltakozás bizonyította legjobban, hogy Dorog lakosai is kivívták mindazokat a jogokat, amelyeket a Bocskai által történt megtelepítés tényleges végrehajtása alapján a többi hajdúváros már korábban élvezett.

10 A kezdetleges városi szert, ezet A megtelepedés után láthatóan kezdtek kialakulni a városi szervezet kezdetleges formái, amelyek a korábbi faluközösségi alapokra támaszkodtak. A gazdasági élet az ekésgazdálkodásnak s a lassan-lassan feltörő árutermelésnek további kibontakozásával szükségessé tette az együttélés szabályainak kialakítását. A közösségi élet kereteinek kezdetleges állapota a közigazgatás és a városi szervezet alapjainak megteremtéséhez vezetett. A pásztor-hajtó népből első ízben katona, majd a letelepedést követően szabadp-raszt lett. Ez a változás a XVII. sz. folyamán folyamatosan megszilárdította a földművesmunkát, miközben az áruforgalom kezdett kialakulni, annak termékeivel és értékesítésével. Ez