Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

a folyamat az 'évek során szükségessé tette az önkormányzati rendszer kiépítését, mert valamilyen jogszabályi rendezést az együttélés megívánt.

11 A városi önkormányzat Magyarország nagyobb városaiban a XVIL sz. időszakában már kialakultnak mondható, a hatalmi szervezetek, a városigazgatás ágazatai s azok irányítói olyan apparátust hoztak létre, amelynek gyakorlatában megvalósulhatott a polgárság szűkebb körének vezető szerepe s a polgárság egészének termelő-elosztó tevékenysége. Ilyen fejlett városigazgatási szervezet jellemezte Debrecen polgárságát, amely éppen ezekben az évtizedeikben élte történetének virágkorát. De jó példa lehetett, a hajdúvárosok előtt Miskolc, vagy Nagyvártad is, amelyek közigazgatási szervezetét a vezető hajdúkapitányok vagy a nótáriusok az igazgatás szellemi irányítói jól ismerhették.

12 Megítélésünk szerint a hajdúvárosok igazgatási rendszerének kialakulásában nagy mértékben differenciáló szerepet játszottak a gazdasági és társadalmi eltérések, az osztályviszonyok, amelyek nyilvánvalóan másként alakultak a termelésben ós áruforgalomba korábban bekapcsolódott Szoboszló vagv Böszörmény esetében, mint Dorogon vagy Hadházon, esetleg Vámospércsen. Az feltehetően egységesen érvényesülő elvnek tekinthető, hogy 1635 előtt még a tanács és az annak élén álló főkapitány voltak a város kizárólagos irányítói, hiszen személvükről a rendeletek, s főként a Forgách-féle szabályozás is szót ejtettek. Második fázisnak az 1635—1650 évek közötti idő tekinthető, amelv a helvhezkötöttség érlelődósének menetét tükrözi, amikor a közösségi határhasználat kezdett érvényre jutni, a belsőségi telkek birtoklása kezdett megszilárdulni, s amikor mindezeknek fenntartását és szabályozását a magisztrátus kezdte kézbevenni A* 1650—1690. közötti szakaszt a városigazgatás rendiének megszilárdulása, a bírósági szervezetek megerősödése s egyáltalán mindaz jellemezte, amit a megtelepedés állandóságára iránvul a katonai örökmozgás törvényeinek feladása után. A közösségi érdekek megteremtették az összlakosság gazdasági, társadalmi és közigazgatási formáinak feltételeit. Az összlakosságnak azonban már ezekben az évtizedekben sem volt egységes sSiimezete, mert már az első évtizedtől kezdődően a rétegrebomlás folyamata figvelhero mesr. Ezzel egvüttjárt a községen belüli birtokarány változása, a kiváltsás-okhoz való öntudatos, kitartó ragaszkodás, az ellenséges erők előli elzárkózás Ezekben az évtizedekben történt meg az együttélés szabályainak részben szokásiosí, részben statútumok alapián végrehajtott rendezése, amely az elöljárók jogkörét széles mértékben biztosította. Az 1620-as évek előtt szervezett magisztrátusról és testületi irányításról annak ellenére is korai lenne beszélni, hogy az 1613. évi kiváltságlevél már ismerte a kapitány és a 12 tanácsos egvütres döntésének jogát. De akkor még az első nemzedékben élt a katonai fegyelem, a hajdúk nyugtalan mozgásának emléke s az a tudat, hogy kizárólag a kapitány, a katonai parancsnok az ezvetlen irányító személyiség, aki mellett bármiiven más tisztségviselő másodrendűnek minősül. Még a katonai szervezet ideién alakult ki az a sajátos demokrácia. Amelv a kapitányok, tizedesek és hadnagyok választásában érvényesült, míg a 1

5 éves háború folvamán a katonarend együttélési szabályai voltak érvénvben. Ezeknek a szabályoknak kellett feloldódnioik ahhoz, hogy a megtelepedés után a kapitánv funkciója a polgári igazgatás vezetőjének funkciójává alakul ion át, s egyidejűleg a hadnagyok és tizedesek egy-egy részfeladat vagy települési igazgatás szervezetének irányítóivá legyenek.

13 Az ilyen átalakulás a városigazgatás életében természetszerűleg minőségi változást jelentett, mert a katonai vezetők helyett a polgári jellegű tanács, a szenátus vált irányítóvá. Ennek gyökerei az 1613. évi Forgách-féle utasításig