Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt

•— Agyagedény Korongolt, sötétszürke színű, igen finom vékonyfalú. Magassága 7 cm, szájnyílásának átmérője 12,2 cm, a fenék átmérője 5 cm. (5. kép.) Hajdúdorog-Szálldsföld, szarmata agyagedény — Agyagedény szürke színű, érdes felületű, korongolt. 6 cm hosszú, szájnyílásának átmérője 9,8 cm. A fenék átmérője 4 cm.Állítólag a 3. sírból származik. (6. kép.) •— Agyagváza. Halvány tégla-sárga színű, vékonyfalú. A 4. sírból származik. Magassága 11,3 cm. Szájnyílása 8,5 cm, a fenék átmérője 4,3 cm. (6. kép.) Hajdíídorog-Szállásföld, szarmatakori edények Nyomon követve, s elemezve a dorogi határból előkerült .régészeti leleteket, megállapíthatjuk, hogy az i. e. III. évezredtől folyamatos az ember megtelepülése ezen a területen. Amellett még i. e. 500 körül a szkíták birtokba vették a Tiszántúlnak ezt a részét is, amiről a Doroggal határos területekről előkerült leletek tömege tanúskodik. E kornak már írásos forrásai is fellelhetők, ugyanúgy, mint az időszámításunk 50. körül kezdődő szarmata kornak. A Dunától nyugatra virágzó római provinciát számtalan latin nyelvű forrás örökítette meg. Ezek a források rendkívül sok adatot szolgáltatnak a Dunától keletre eső területek népeire, népmozgalmaira