Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt
stb. Az i. sz. ikezdete körüli időben az iráni eredetű szarmata lovasnép, pontosabban ennek egyes törzsei megszállták a Duna—Tisza közét, s a Tiszántúlt. Közben a mai Erdély területén erős állam szerveződött Dácia néven, s ez elvágta őket keleten maradt törzseiktől. A két erős állam közé ékelődött Sarmatia, vagy ahogyan még nevezni szokták, a „Barbarikum", sűrűn keveredett háborúba Pannóniával, s Dáciával. Hamarosan nemcsak szomszédaival vívott harcok bolygatták meg társadalmuk belső rendjét, s életét, hanem a belső ellentétek is szétzilálták Sarmatia népét. Leleteinkből — Hajdúdorog középső szállásföld szarmatakori sírjaiból — a következőket tudjuk megállapítani területünkre vonatkozóan: az 1. sír terra sigillátája westendorfi eredetű (nyugati fazekasműhely terméke), tehát importcikk. Ez is a barbarikumon keresztülvezető kereskedelmi utak meglétének egyik bizonyítéka. Ennek az edénynek pontos meghatározása datálja a szállásföldi temetőt, mely szerint i. sz. III. század első harmadában 7 a dorogi határban szarmatakori telep volt, melynek sajnos csak temetőjét, pontosabban ennek egy töredékét ismerjük. Az i. sz. I—II. század élénk kereskedelmi életét bizonyítják azok a Trajanus kori római dénárok, melyeket múzeumunk őriz a dorogi határból. így rajzolódik elénk Dorog és környékének története az előkerült leletek darabról darabra történő vizsgálatával s így jutunk el a hunkorig, mely Kelet-Európa etnikai képének átalakulásához vezetett. JEGYZETEK 1. Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény. Ltsz. 61.80.23. 2. Ida Bognár—Kutzián: The Copper Age Cemetary of Tiszapolgár Basatanya (Budapest, 1963.) 3. Kiszely István: Sírok, csontok, emberek (Budapest, 1969.) 186. 4. Mesterházy Károly: A Déri Múzeum régészeti tevékenysége 1962—65. Leletkataszter (DME 1965.) Debrecen, 1966. 32. Mozsolics Amália: Tiszakarádi bronzleletek Arch. Ért. 96./1969/.62—65. A bronzkor utolsó, hatodik periódusának első felébe (Reinecke HB ( ) sorolja két kardunk analógiás darabjait. Kemenczei Tibor: A tiszalöki bronzkard-lelct. Jósa András Múzeum Évkönyve. X. 1967. 23—29. Kardunk analógiáját HB elejére datálja. A. D. Alexander e s cu: Die Bronzeschwärter aus Rumänien. Dacia X. (1966). Kardunk analógiáit (162. 7. kép és 147. 3. kép) HB r re datálja. 5. M. Nepper Ibolya-. Szkítakori leletek a Déri Múzeumból. DMÉ 1967 (Debrecen, 1968) 58—9. 6. Sőregi János: A hajdúdorogi szarmata-jazig temető DMÉ 1935. (Debrecen, 1936) 77—80. Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon III. (Budapest, 1950) 58. vö. Párducz Mihály: Archeologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Arch. Hung. XI. (1959) 334.64. jegyzet 40. lelőhely. 7. Gabler Dénes: Terra sigillaták a Kelet-Pannóniával szomszédos Barbaricumban Arch. Ért. 95 (1968). 217—8.
