Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
Hajdúdorog másik iskolája az állami elemi iskola, mely a már meglevő görögkatolikus iskola túlnépességének köszönhette létrejöttét. El kell azonban mondani — azt is, hogy Hajdúdorogon még a római katolikus egyháznak is volt egytanítós iskolája, ahol a mindenkori kántor oktatott. Ez az iskola 1870-ben épült, akkor indult meg benne a tanítás és az 1918/19-es tanévben beolvadt az állami elemi iskolába. Említést kell tenni még a református egyház ilyen irányú munkásságáról, mert itt a lelkész végezte a tanítást, valamint az izraelita egyház gyermekeiről, ahol a bocher tanító végezte ezt a munkát, ide jártak az izraelita gyerekek tanulni. Mivel egyik félnek sem volt iskolája és nem tanítottak rendszeresen és rendesen, ezért sok református és izraelita gyermeket a szülők az akkori görögkatolikus iskolába járatták. Hajdú vármegye királyi tanfelügyelője 1894. év tavaszán HajdúJorogon iskolát látogatott. Ez alkalommal állapította meg, hogy a görögkatolikus iskola alsóbb osztályai rendkívül népesek és kérte az iskolaszéket, hogy a tanerőket szaporítsa. Sajnos, az iskolaszék anyagi eszközök hiányában nem tudta vállalni a tanerő szaporítást, ezért községi iskola felállítását sürgette. Munkálkodása nem volt hiábavaló, mert 1896. szeptember 1-én egy tanteremmel, ha mint osztatlan iskola is, de megindult a tanítás. Az iskola első tanítója Szepessy Sándor volt, akit a görögkatolikus iskola testületéből választottak meg. Tanulóinak létszáma rohamosan növekedett annak ellenére, hogy osztatlan iskola volt. így került sor arra, hogy 1899. év február hónapjában már új tanítót kellett beállítani Révész György személyében. Sajnos ezzel sem oldódtak meg a nehézségek, mert a tanulók száma rohamosan növekedett és a községnek nemcsak tanítóról, de megfelelő iskolai helyiségről is gondoskodnia kellett. A község a rohamosan növekvő kiadásokat nem bírta vállalni, emiatt szükségessé vált az iskola államosítása, mely abban az időben az országos kultúrpolitika általános irányvonalát tükrözte. 1902-ben 26 400 VKM. sz. rendelettel a volt községi iskolát államinak nyilvánították és átvették a két községi tanítót, amivel a létszám öt tanerőssé vált. Az új iskola 1903. szeptember 1-én nyílt meg 600 D-öl nagyságú területen 6 tanteremmel és 194 tanulóval. A község felépítette az épületet, vállalta a dologi kiadásokat és az esetleges fejlesztés terheit is, isőt átengedte a község az állam részére a 28 kat. hold, 800 ö-öl nagyságú iskolai alapvagyonföld jövedelmét is. ,G Az iskola rohamosan fejlődött annyira, hogy 1928-ban 7 tanterme volt, tanulóinak száma pedig 526-ra gyarapodott. 1948-ban már ez vette át az általános iskolák szervezésével 1947-ben megszűnt polgári iskola személyi állományát, és tantermeinek száma 11-re, nevelőinek száma 18-ra, a tanulók száma pedig 605-re emelkedett. Az első iskolaszók elnöke hivatalból Farkas Győző községi főjegyző volt. A tagok sorában az egyházak és a község értelmisége kapott képviseletet. így fejlődött a község két legnagyobb, legnépesebb művelődésügyi intézménye, melynek változásában az első jelentős lépést a haladó pedagógiai törekvéseket is tartalmazó 1905-ös népiskolai tanterv hozott. Az alsófokú oktatás ingyenességét csak az 1908. évi XLVI. tc. mondta ki. A polgári demokratikus forradalom adott további inspirációt Nagy Lászlónak is, hogy az évek óta végzett kutatómunkája eredményeit feldolgozza egy valóban korszerű reformtervezetben. Ennek megfogalmazására 1918. decemberében került sor, amelyet „A magyar közoktatás reformja" címmel tárgyalt meg a Magyar Gyermektanulmányi Társaság 40 tagból álló igazgatótanácsa és „A Gyermek" c. folyóirat 1919. évfolyamának számaiban meg is jelent. Tervezett
